nélküle még az írás sem megy.

nélküle még az írás sem megy.

Gondoltam, hogy előszedek réges-régi képeket, hogy azért valami szép is legyen... de csak tologatom az írást, múlnak a napok. Hiába no, hozzá vagyok szokva, hogy itt van a kezem ügyében a fényképezőgép, gondolok egyet, fölkapom, szaladok vele, és már hozom is a "termést".
Pedig van két új primulám...
Az ötödik orchidea is virágszárat növeszt...
Isteni kefíres saláta-mixet készítettem...
Ragyogó napsütéssel jött a mínusz 13 fok...
Szóval akad itt fotóznivaló, aztán elfogy, elnyílik, elmúlik, a gép pedig a fényképezőgépdoktornál van.

Mert hogy: nem figyeltem eléggé, és addig kecergett, míg kiugrott a szatyorból. No nem volt egésze benne, a szatyor meg volt pakolva ezzel-azzal, a gép meg mindennek a tetején billegett - de hát ült volna nyugodtan! De nem. Leesett, letörött róla a beállító kis tárcsa - ennek köszönhetően véletlenül készítettem egy rövid videót a hempergő macskákról. Amikor hazakerül meggyógyulva, kíváncsi vagyok, hogy meg tudom-e készakarva ismételni.

Azt ígérték a szervizben, hogy egy hét múlva készen lesz - ha meg lehet javítani... Na ne már, hogy ne lehessen, szívós kis gép ez, eddig is sok mindent kibírt.
Érdekesség: a fiú, aki a munkalapot kiállította és a gépet bevette, kiszedte belőle és a kezembe adta az akkumulátorokat és a kártyát. Próbálta a blendesapkát is leszerelni, de csak elvágni lehetett volna, mire a munkalapra gondosan fölvéste, hogy van rajta. Ismeri a kollégákat? Vagy idegenek is bejárnak a szervizbe? Elgondolkodtató...