avagy ajándék a tél közepén.
avagy ajándék a tél közepén.
Tegnap esett a hó. Valamivel karácsony előtt is :) és most, január első harmadának végén. Egyik sem maradt meg. Csak éppen megmutatja magát a tél, aztán hagyja, hadd tobzódjon a tavasz hírnöke. De jó...
Már nézegetem/tervezgetem, hogyan fogom megmetszeni a barkás szomorú fűzfát:
Egy évvel ezelőtt alaposan megfiatalítottam, most aztán olyan lett mint a dzsungel. Azt hiszem, levághatom róla most már a tavaly megmaradt öreg ágakat is.
Díszkáposzta a lábam előtt. Tudom, tudom, hóban a legszebb, ott mutat igazán, blablabla... mégis, nagyon tudom értékelni, ahogy ragyog a napsütésben:
Ez egy magról kikelt kis őszibarackfám...
Bevallom: van a fotóban némi csalás. A fácska ugyanis mindössze a derekamig ér... :)))
Csak a földön fekve lehetett ilyen impozáns képet készíteni róla.
Idén nem dobálta el a leveleit a vanílialonc. Most ilyen szép.
Naná, hogy a két kutya egész idő alatt itt sertepertél körülöttem. Néhányszor dobtam Majának labdát, nagyon bánom, hogy nem lehet lefotózni, mert eszméletlen kecses ívvel repül föl a levegőbe a labdát megfogni. Ám azt a pillanatot el tudtam kapni, amikor anya és lánya játszani kezdett...
Bírom Maya kisasszonyt, hogy még mindig rá tudja venni az öregasszonyt egy kis ugrálásra. Pontosan tudja, hogy műtétek sora ide vagy oda, az anyjának is szüksége van a jó levegőre, a mozgásra. Igaz, hálából a játék végén megmosdatja Lizát:
Liza hálásan tartja a vak szemét a lányának, látszik, hogy jólesik neki a tisztogatás. Hatalmasat ásít, ami most nem az álmosság jele...
Sztárfotó Majáról:
Ajándék ez a nap. De gondolunk a holnapra is: megyek és feltöltöm a madáretetőket.
Utolsó kommentek