és annyi minden járt a fejemben...
és annyi minden járt a fejemben...
Már eleve egy órával korábban ébredtem... Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Egyre Ilus tánti járt a fejemben: vajon hogy van..?
Fölkeltem és megkezdtem a napot: macskákat etettem, kutyákat etettem, készítettem a tyúkoknak vizet, búzát, kukoricát, de nem nyitottam ki az ólat, hiszen tök sötét volt még. Megreggeliztem: kis kenyér, kis sajt, kevés savanyúkáposzta, nem kevés tejeskávé... szigorúan 400 kcal. Csak ekkor engedtem ki a szárnyasokat. (Lenkét még mindig külön kell etetni, bár jót ígérően próbálja kivívni a helyét a többiek között. Egyelőre eredménytelenül - de próbálja.)
A szoba már tele van a jóllakott macskákkal. Tudom, nem a legjobb háttér a fotózáshoz ez az ágytakaró, de azért valahogy csak mutatnak rajta. Mircilla - szokása szerint - ájultan alszik, Gusztáv csak fetreng - nagyon fáj a bal első lába (lenyomtam a torkán egy negyed Algopyrint - bocsánat), Sipos Úr klasszikus összegömbölyödött pózban, elegánsan - az úr még henyélés közben is úr.
Sári nem találja a helyét (ő sem). Gyere baba, megyünk egy kört az udvaron!
Közben lejárt a mosógép, kicsaptam a rongyszőnyegeket a kerítésre - nem mondom, hogy száradni, hiszen mínusz 2 fok van, deres még a föld is - inkább szikkadni, kifagyni. Egészséges dolog, természetes fertőtlenítő.
Soha nem fogom megérteni, hogy élhetik túl a fagyokat ezek a harmatgyönge ilyen-olyan palánták, amikor többéves, erős cserjék, bokrok, fák képesek kifagyni. Csupa titok a Természet...
Az udvari akácosliget szélén fölfigyelek ezekre az egyforma kis palántákra - nyilván valamilyen növénynek a magjai szóródtak ide, nem tudom, mi lesz belőlük, de ezek is az iménti "túlélő" kategóriába tartoznak. Tavasszal minden kiderül.
A mahóniabokor, az én szeretett mahóniám! Most a legszebb a színe. Idén több kis utódot nevelt - tavasszal óvatosan kiásom őket és önálló helyet kapnak. Már nagyon várom, élmény lesz tervezgetni, vajon hol fognak olyan jól mutatni, mint most itt az anyabokor?
Még két lépés: a leszerelt szivattyú bebugyolált csonkja. Hát igen, tél van, ha én már a tavaszt várom, ha a mahónia most a leggyönyörűbb, ha a napsütés ígéri már magát mára...
Még annyit: Ilus tánti hajnalban meghalt...
Utolsó kommentek