avagy napkelte, gomba, és Lunária...
avagy napkelte, gomba, és Lunária...
Hajnalban esőre ébredtem. Olyan végtelen csönd volt, csak az esőcseppek surrogása hallatszott - visszaaludtam. Csodák csodája, az állatokat is becsapta az álmosító sötét, és a monoton zaj - kerek félórával tovább hagytak aludni, mint szoktak.
Kipihenten keltem, etetés idebent, aztán szaladni a baromfiudvarba... jaj... az erdőn túl a kaszáló tűzben ég!
Irány az erdő! Közelebb, még közelebb... Milyen csodálatos... napkelte... Újra és újra lenyűgöz különös színeivel, hatásával.
Majdnem ráléptem... mi is ez? Rózsa? Szegfű? Virág egyáltalán? Nem, nem: szép sárga gomba...
Nicsak itt a kidőlt farönkön is virít, no, ennek már jobban gombaformája van. Annyira szépek, olyan gusztusosak... de jó lenne ismerni őket. Valamikor úgy képzeltem el, hogy az étvágygerjesztő dolgok gombák egyben ehetők is. Aztán megtudtam, hogy nem így van: a legtöbb halálos mérgű gomba igen csábító külalakú. Aztán azt is hallottam, hogy amelyik gombát megrágja a csiga vagy az őz, az nem mérges. Dehogynem. Nekünk attól még árthat bármelyik. Most eszembe jutott, mire oktatott nemrégen egy szerencsés gombaszedő: ha egy gomba önmagában áll, messzire kerüljem, de ha csoportban, akkor nyugodtan szedjem. Nos, ezek a gombák itt nem magányosak ugyan, de csoportról sem beszélhetek. Megmaradok tehát a gyönyörködésben, és várok olyan gombára, amit biztosan ismerek (nincs sok: fenyőtinóru és őzláb - természetesen csak a saját erdőről beszélek most).
Nem hiszek a szememnek! A susnyásban néhány tő Júdáspénz csillog! Az egyik kedvenc vadvirágom. Éveken át szerettem volna meghonosítani a kertben, de nem sikerült. Nem is sikerülhetett, mert ez a virág inkább az árnyékos, vizes nyirkos helyeket kedveli, no és társas lény, buja környezetben érzi jól magát. Ezzel szemben az én forró homokos kertemben szigorú rendben és ágyásban kellett volna pompázzon. Nem tette. Aztán még azt is megtudtam, hogy ez a virág nem hagyja magát durván áttelepíteni. Nem lehet fölszedni a tövét valahol, és nem hajt ki, ha célzottan megkeressük, aztán önhatalmúlag ellopjuk tőle a magját. Ajándékba kapható ez a gyönyörű vadvirág: vagy olyan valaki adhatja nekünk nagy-nagy szeretettel, akinek a kertjében már nyílik, vagy maga a virág ajánlkozhat fel, adhatja ajándékba önmagát - mint nekem most itt, a kora reggeli találkozás során. Mert miért láttam meg a különös fényeket, miért álltam meg a fatönk mellett, miért néztem körül látón, ha nem azért, mert a Pénzvirág hívott-csábított magához?
Mondják Júdáspénznek vagy Pénzvirágnak, mert elvirágzása után kerek, lapos termése érik, ami a két magot rejti. Ha a termés külső takarója leesik, kipottyan a két barna mag, és ottmarad a magokat elválasztó, hártyavékony, kerek "pénz". Nevezik Holdvirágnak vagy Holdviolának, mert szépséges lila virágai holdfényben csodálatosan illatoznak.
Megmutatom, hogyan is néz ki, amikor még csak készülődik pénzvirággá lenni: kiemelkedik ugyan az aljnövényzetből, de igényli, hogy sokan legyenek körülötte. Igazi dáma... talán nem is szereti ezeket a "népi" neveket: tiszteljük hát meg az előkelő Lunaria titulussal.
Utolsó kommentek