avagy itt a krumplicukor ízű gyógyméz.
avagy itt a krumplicukor ízű gyógyméz.
A piacon el lehet beszélgetni a termelőkkel, a kofákkal. Hol ültetési/nevelési módokat beszélünk meg, hol recepteket cserélünk, vagy megkérdezik: mihez szeretném használni az áhított zöldséget/gyümölcsöt, akkor ahhoz ajánlanak fajtát-formát-méretet. De egészségügyi tanácsokat is kaphat az ember - mint én legutóbb...
Mézet is mindig a heti piacon veszek - csakis jól ismert, megbízható termelőtől. (Nem sznobságból: egyszerűen ragaszkodom ahhoz, hogy azt fogyasszam, amit szeretnék, és ne azt, amit meg akarnak etetni velem. Akit zavar, hogy a méz kristályosodik, vegye csak a boltit, de nem biztos, hogy valódi mézet fog enni.) Állok az asztal előtt, tűnődöm. Nézzük egymást a méztermelővel.
"Tudja, hogy imádom a mézet", mondom neki, "de nagyon bántja a gyomromat, ha csak úgy, kanállal eszem".
*Vigyen repcét, vagy somkórót*, mondja, és lehajol, kotor a táskában, hogy melyikből tudna adni (az asztalon akác-, vegyesvirág-, selyemfű-, hárs-, propoliszos- és lépesméz van. Ezeket szoktam venni, felváltva, egyszerre mindig kétfélét - hogy miért, alább mondom). De most előkerülnek a rejtett tartalékok... Természetesen mindkettőt elhoztam. A somkórót azért, mert folyós, így azzal a mézpumpával, amit a csavaros tetőbe szerelve teszek át egyik üvegről a másikra, máris kényelmesen fogyasztható. A repceméz kikristályosodva, csak-késsel-vágható állapotban figyel az üvegben. Az ilyen mézet is biztonságosan lehet enni az íróasztalnál akár, hiszen örülök, ha a kanállal ki tudok bányászni belőle valamennyit, nem kell attól tartani, hogy lecsöppen.
Édesség-ehetnékem van. Arrébb tolom a klaviatúrát, és magam elé veszem az üveget a repcemézzel:
Nem csalás, nem ámítás: valódi, termelői repcemézről van szó...
És most részletezem: ha valaki emlékszik még gyermekkorából a krumplicukorra... (miért csak gyerekként eszünk krumplicukrot?)... ráadásul imádja is, szerezzen azonnal termelői, kristályos repcemézet! Való igaz: csak lerobbantani lehet róla az üveget, vagy masszív kanállal kibányászni, de megéri. Kaparom, vakarom, előbukkannak fehérebb részei - éppen, mint a krumplicukortömbben - amelyek kissé porózusak, felüdülésnyi részecskék az édes egészben. Szedem, bányászom, eszem. Időnként rácsücsörítek a somkórós üveg pumpájára - ízváltásképpen, pihenésképpen.
Aztán bányászom tovább a kőkemény repcemézet. Nem kell félni, hogy túleszem magam: annyira nem erős a csuklóm... no meg a kerámia kiskanálra is vigyázni kell. Holnap is lesz nap.
Ez finom vacsora volt...
Utolsó kommentek