ahogyan a profik csinálják.
ahogyan a profik csinálják.
Tavaszra terveztük, de nem lehetett már halogatni. Nem elég, hogy hideg van, jön a tél, didergős és kényelmetlen minden, nyűgösek vagyunk - még a garázs is rendetlen, tele van lommal, alig lehet megtalálni valamit...
Azzal kezdtük, hogy kihordtunk mindent. Próbáltuk már menet közben szelektálni a dolgokat: 1. használható faanyag, 2. tűzifa, 3. szeméttelepre vele, 4. visszapakolni, 5. más helyet keresni neki...
Amit nem bántottunk: a két madárfészek.
Lepókhálóztuk, összegereblyéztük, kisöpörtük, felújítottuk a "stelázsit", és visszapakoltuk, aminek itt a helye.
Akkora lendületben voltunk, hogy leszórtunk a padlásról is mindent. Leveregettük és bezsákoltuk a darázsfészkeket, szállításra előkészítettük a rengeteg üres üveget, újságpapírt, törmeléket, drótot, madzagot, ami még a régi lakók után maradt odafönt, és lesöpörtük a padlást. Amit ott hagytunk: 2 fa asztal, 1 nagyobb fa láda, néhány tetőcserép, egy köteg tetőléc (tavasszal folytatódik a verébdeszkák felújítása, ahhoz kell) és néhány festmény, amit a régi házunkból hoztunk magunkkal, de már nem vagyunk hajlandók fölaggatni sehova. Slussz, semmi több. Táncolni lehet(ne) odafönt - ha nem kellene behúzott nyakkal közlekedni, máskülönben beverjük a fejünket a gerendákba (most sikerült néhányszor). Volt még humorunk megtárgyalni, hogy trucc-szobaként nagyon jól működne: fölmászni, fölhúzni a létrát, nyugodtan duzzogni... Ahhoz viszont már nem volt erőnk, hogy lemásszunk a fényképezőgépért és vissza. Nagy nyögések közepette leereszkedtünk a létrán. Még összevágtuk a tűzifának szánt faanyagot (husángok, deszkák, lécek, rossz székek, fiókok és polcok), aztán szépen összepakoltunk mindent egy nagy kupacba - amit a szeméttelepre hulladékudvarba fogunk elszállítani - majd...
Besöpörtük a főnöktől a dicséretet, és Sanyikával egymásnak is gratuláltunk: jó mulatság, férfimunka volt, jó csapat vagyunk.
Utolsó kommentek