Nem megmondtam? (2011. okt. 24., hétfő-i bejegyzés)
Nem megmondtam? (2011. okt. 24., hétfő-i bejegyzés)
Jó két héttel ezelőtt határozták el, hogy téli álomra hajtják fejecskéiket. Betúrták magukat a földbe, elzárták a házuk bejáratát egy vékony, de kemény mészhártyával, és mondhatnám: csak a hortyogásukat lehetett hallani... de nem mondom. Olyan komoly elhatározással vonultak nyugovóra, hogy tőlük nyugodtan kitakaríthattam a két akváriumot. Az 5 csigát (az új olvasók kedvéért: afrikai óriáscsigák, 2 felnőtt, és 3 fiatalka) egy helyre telepítettem, természetesen friss földbe.
Mígnem tegnap a szemem sarkából mozgást láttam... Odakapom a fejem: hát, a kicsik közül kettő előbújt! Az egyik a sarokba vonult, ott csüngött, a másik láthatóan ennivalót keresett. Nocsak, éhesen mentetek lefeküdni? Hát akkor hamar, egyetek valamit, és sipirc visszabújni!
Betettem egy darab uborkát, az éhesebbik rá is vetette magát. Még egy szépiacsontot is becsúsztattam, hogy a másik se maradjon hoppon: rágcsálta is rendesen. Aztán visszabújtak a földbe, mint akik jól végezték dolgukat, és így is van. Úgy látszik, a felnőttek példáját követve elvonultak, de mégiscsak gyerekek, nekik még kellett egy kis pótlás a Nagy Alvás előtt. Most békésen szuszog valamennyi, csak a házuk csavart csúcsa kandikál ki a föld alól. Szép álmokat tavaszig.
Meg tudná-e valaki mondani nekem, hogy a csigák a jól fűtött szobában ugyan honnan tudják, hogy odakint közeledik a tél?
Utolsó kommentek