avagy semmi sincs véletlenül (2011. okt. 9., vasárnap-i bejegyzés)
avagy semmi sincs véletlenül (2011. okt. 9., vasárnap-i bejegyzés)
1. Néhány nappal ezelőtt átültettem az orchideákat, rendbe tettem őket, kigyönyörűztem mind a négyet. Elnyílott, megnyurgult, kigyökeresedett, itt-ott elszáradt részekkel teli példányok voltak - ideje volt megifjítani valamennyit.
2. Megírtam a szokásos levelecskét gyerekkori barátnőmnek - erről. arról, amarról, aztán hirtelen odabiggyesztettem egy mondatot, ami úgy szakadt ki belőlem, hogy már nem tudtam visszatuszkolni: "meg tudnál látogatni?" Ehhez tudni kell, hogy Smici nagyon elfoglalt ember. Iszonyú sokat dolgozik, soha nem reméltem, hogy időt tud szakítani icike-picike kis - pihenésre alkalmas - szabadidejéből... rám. Mégis: postafordultával válaszolta: megyek. Mondhatnám: első szóra jött, mert tudja, hogy csak akkor kérek ilyesmit, ha nagyon fontos. Tizenöt évvel ezelőtt voltam nála - akkor is csak egy villámlátogatáson - aztán talán még háromszor-négyszer találkoztunk rendezvényeken... ennyi. Mégis elmondhatom: ma is a barátom, mindig is a barátom volt.
3. Beszélgettünk, beszélgettünk, és beszélgettünk. Minden témában önmagamat hallottam vissza. Teljesen azonos az értékrendünk, egyformán reagálunk ugyanazokban az élethelyzetekben. El tudtam neki mesélni olyasmit is, amit másnak nem. Cserébe én is kaptam egy "nem publikus"-t. Ugyanaz az ember maradt, akit valaha megszerettem. A fanyar humora a régi, sokszor helyrebillentett már vele. Most is. A helyén kezeli a dolgokat. Feltöltődtem.
4. Elment. Vártam, hogy küldjön egy sms-t: szerencsésen hazaértem. Ez jó szokás... Kopogtam a klaviatúrán, szorít a leadási határidő, haladjunk. Addig is múlnak a várakozás órái. Egyszer csak a tekintetem az orchideákra tévedt - és nem hittem a szememnek: az egyik tő kövér virágszárat növeszt!
"Te bizony Smici orchideája vagy", mondtam neki boldogan. S. Mártáé, aki ma is a barátom, mindig is a barátom volt, mindig is az lesz. Ámen.
Utolsó kommentek