Jó okom van rá. (2011. szept. 20., kedd-i bejegyzés)
Jó okom van rá. (2011. szept. 20., kedd-i bejegyzés)
Ácsorgok, várakozom valahol gyanútlanul. Egyszer csak odaáll mellém/mögém valaki, férfi vagy nő mindegy - és rágyújt. Nem tudok kitérni a füst útjából, mert akkor 1. otthagyom a sorban a helyemet, 2. kilépek az esőre, 3. elhagyom az egyetlen árnyékos helyet, 4. valami miatt előnytelen pozícióba kerülök... hiszen nem véletlenül állok éppen ott. Máskülönben is: miért nekem kellene helyet változtatnom, hiszen nem csináltam semmi olyasmit, ami ezt tőlem megkövetelné. Nyelem a büdös füstöt. Fortyogok. Egy perc elég ahhoz, hogy már ne legyek képes az udvariasságra, vagyis azt mondani: elnézést, legyen szíves nem rám fújni a füstöt. Sokkal inkább a "menjen a francba" tolul a számra, de az nem én volnék.
Nézem a büdös embert és elképzelem, amint őmellé is odaáll valaki, valamiféle más szenvedéllyel, és részesíti benne, bármennyire is nem akarná. Valami olyasmit lenne jó kitalálni, amitől biztosan a falra mászik. Nem mondom tehát, hogy az a másik miután egy kupica páleszt a saját torkán leengedne, a következő - és minden második - kupicával pedig az én büdös bagósom szájához nyomna, az orrát befogná, hogy kénytelen legyen lenyelni. Nem, ez nem jó, talán még tetszene is neki. Mi lenne, ha az illető megállás nélkül ropogtatná az ujjízületeit, ennek meg fölfordulna a gyomra tőle? Mi lenne, ha pálpusztai sajtot zabálna élvezettel, és időnként ennek az orra alá kenne belőle? Mi lenne, ha odaállna eléje az orrát túrni, és ő nem fordulhatna el? Mi lenne, ha az illető kényszeresen vakarózna, és elkezdené ezt is vakarni ahol csak éri? Mi lenne ha... mi lenne ha... Hogy undorodna, hogy föl volna háborodva, hogy sikoltozna, hogy öklendezne... joggal. Mert ami az egyiknek jó, vagy szükséglet, az másnak nem az. Ezért nem erőltetem rá a magam szenvedélyét a gyanútlanokra, akik képesek valahol állni, ácsorogni anélkül, hogy molesztálnának valakit.
Utálom a dohányosokat: büdösek, tolakodók, agresszívak. Ők nem érzik, ezért mindenki másnak el kell viselni a szagot, ami velük jár. Csak a ruhájuk szaga, csak cigarettafüst. És akkor még nem részleteztem, hogy ki ne nyissák a szájukat...
Utolsó kommentek