ja, már októberben vagyunk, nem szeptember végén... (2011. okt. 5., szerda-i bejegyzés)
ja, már októberben vagyunk, nem szeptember végén... (2011. okt. 5., szerda-i bejegyzés)
Olvasom Bálint gazda honlapját: "szeptember végén öröm nézni az ilyenkor virágzó kokárdavirágot, fuksziát, őszirózsát..." Az én kertemben is teljes pompájában van a kokárdavirág (nem ott nyílt, ahová valamikor ültettem, szerintem maggal közlekedik ide és oda, remélem, hogy egyre több lesz...), a fukszia az udvaron egy cserépben újra bimbókat nevel, és az őszirózsáim... hát velük nem dicsekszem, kis soványak, nem szépek. Viszont gyönyörűek a dáliák...
és a legényrózsák vagy rézvirágok...
és a gólyaorr...
Tovább olvasom Bálint gazdát: "Ebben az időszakban lehet legeredményesebben szaporítani az évelő növényeket. Így van: Szilvitől kaptam 5 tő évelő mályvát, el is ültettem őket. Nem tudom, milyen színű lesz, de teljesen mindegy, bármilyen lesz, akkor is boldog vagyok. Tavaly volt kerti mályvám, de tavasszal elvesztettem szem elől. Ilyen volt:
Ezek, amiket most elültettem, biztosan megmaradnak, mert - mondom - évelők, míg az egynyári volt... jó, tudom, a nem évelő mályva sem egy- hanem kétnyári, de nem gondoskodott utódról (én sem). No, majd most lesz mályvám!
Tovább olvasom Bálint gazdát: "Meg kell metszenem a meggyfákat, az idős vesszőket el kell távolítanom a ribiszkéről, köszmétéről és málnáról. Levágom a gyümölcsfák száraz ágait, ápolom a szőlőmet és a szamócaágyást." Ebből annyit végeztem ma el, hogy mindent lepermeteztem kéntartalmú bordóilével (lemosópermetezés), és lenyírtam a füvet. A többi marad holnapra. :-)
Mikor a fűnyírással is végeztem, úgy gondoltam, elég mára: sötétedik - bejöttem. A baromfiudvar rikácsolásba kezdett. Nocsak. Este már nem szoktak tojni - mert hogy akkor van ilyen balhé odakint. Mentem megnézni, hát a tyúkól előtt a sas ült az egyik tyúkomon. Zavartam - alig akart elmenni. Szaladtam a tyúkkal a kerti csaphoz, hátha föléled, mert hogy még semmi sérülés nem látszott rajta - de menthetetlen volt, szerintem rögtön agyonütötte. Néztem vissza, hát a sas ott ült újra az ól előtt, és lesett befelé. Odabent a kakas és a tyúkok rikácsoltak, két tyúk pedig a kacsaház mögé bújt az udvaron. Szaladtam oda megint, zavartam, hessegettem - lustán föllibbent a kerítésen kívül egy akácfára. Futottam körbe, ki a fához, űztem tovább és tovább - még jó, hogy nem jött vissza, míg én az erdő szélén kurjongattam.
Azt mondják, ha elkezdi, nem hagyja abba, jön, míg tyúk van az udvaron. Kiköltözöm a baromfiudvarba...
Utolsó kommentek