Avagy a terrárium rejtélye. (2011. szept. 23., péntek-i bejegyzés)
Avagy a terrárium rejtélye. (2011. szept. 23., péntek-i bejegyzés)
Régen volt szó az afrikai óriáscsigáimról (achátcsiga), most is csak azért kerültek elő a blogon, mert értetlenül állok előttük. A 600 darabos "állomány" 5 darabra csappant, miután nagylelkűen otthagytam a nagy terráriumomat egy óvatlan kereskedőnél - a virágföldben éppen téli álmot alvó rengeteg csigagyerekkel. Azóta se merek megjelenni nála, pedig már szükségem lenne az üvegdobozra.
Maradt tehát a 2 nagy (felnőtt-tenyérnyiek), és meghagytam 3 kicsit, akik mára akkorák lettek, mint a hüvelykujjam. Hogy a két felnőtt csiga ne gyarapíthassa az állományt, hát őket különköltöztettem, és az egyik kapott kettő, a másik egy kis csigát. Amikor ilyen szépen elrendeztem őket, a kicsik még akkorák voltak, mint egy-egy zöldborsószem. Aztán tavasszal fölébredtek, és elkezdtek nőni. Mogyorónyi, majd cseresznyényi csiga lett belőlük, míg most már - mondom - akkorák, mint a hüvelykujjam volt, amikor kalapáccsal sikerült ducivá dagasztanom. De akkor is: még gyerekek!!!!
Ennek ellenére a mai takarításnál az egyik terrárium földjéből egy fészeknyi csigagyerek fordult ki. A felnőtt csiga önmagát nem tudja megtermékenyíteni - tudtommal. Persze, persze, kétivarú, de akkor is kettő kell a párzáshoz. Kettő, akik egymás között eldöntik, hogy melyik a fiú, és melyik a lány... Ha tehát a felnőtt csiga megtermékenyített tojásokat tudott produkálni, akkor a vele lakó csigagyerek nem is olyan gyerek már.
Most főhet a fejem a szaporulat miatt is, no meg a jövőre nézvést: mekkora a csiga, amikor már oda kell rájuk figyelni? Mint a ropogós cseresznye? Mint a hólyagmeggy? Mint a besztercei szilva?
Túlságosan jól tartom őket?
Utolsó kommentek