avagy: "a király meztelen"... (2011. szept. 25., vasárnap-i bejegyzés)
Kukori a legnagyobb kánikulában vetkőzött neki az évszaknak... de úgy látszik, nem veszi észre, hogy a nyárnak vége. A tyúkjai persze így is odavannak érte, ezért aztán úgy véltem, hogy semmi közöm hozzá*, most mégis kezdek aggódni.
*A nyár közepén tyúktetűre gyanakodtam - joggal. Szerencsére az ártalmatlan, nem vérszívó fajtája jelent meg: észrevettem, hogy miután összeszedtem a tojást, a kezem fején, a karomon egy-egy szinte nem látható, pici, világos színű tetű szalad. Emlékeimből csak a piros, vérszívó tyúktetűt tudtam előbányászni, ezért megkérdeztem a tyúkfelcsert, hogy ez mi. "Tyúktetű ez is, felelte, de az ártalmatlanabbik fajta. Ez csak kellemetlen, a tyúkok vakaróznak tőle... esetleg csipkedik magukat." Hopp. Ez szöget ütött a fejembe. Addigra már három tyúk is vetkőzni vedleni kezdett.
Kértem és kaptam permetezőszert. Kimostam vele az egész ólat, lesúroltam a berendezési tárgyakat, ajtót, ablakot, előtetőt, küszöböt - és megfürdettem a szárnyasokat is. Na, ez nem volt egyszerű attrakció. Egy nagyméretű vödörben megkevertem a fürdővizet, benyomultam vele az ólba, a rikoltozó, röpködő-verdeső társaságot egyenként elkapdostam és megfürösztöttem. Vigyáztam, hogy a fejük ne kerüljön víz alá, lehetőleg ne is igyanak bele, viszont a szárnyuk alá jusson a léből. Amelyik készen volt, azt kidugtam az ajtórésen. Mire mindennel végeztem, két tyúk haldoklott. Fölbuktak, verdestek - ott bőgtem fölöttük: végem van nekem is, megöltem a tyúkjaimat. Fogadkoztam, hogy soha-soha többet nem csinálok ilyesmit, csak most ne legyen semmi baj. Egész éjjel nem aludtam - talán ez segített rajtuk, mert végül talpra álltak. Máig sem tudom, hogy mi is történt... A ruhájukat viszont nem szerezték vissza. Kukori egyenesen komikus a kis mellénykéjében... hátul semmi, még faroktollak sincsenek. Folyamatosan kapnak vitamint, ásványi anyagokat, mindent, ami a tollasodáshoz kell. Fotózáskor a legstréberebb Kotkodák próbálták takarni előlem félmeztelen urukat, de aztán mégis sikerült lekapnom Őfelségét a lemaradó díszkíséret előtt. Hűvösödnek a reggelek. Vajon Kukori tényleg így megy neki a télnek? Gatya nélkül?
Utolsó kommentek