avagy a meglepetés ereje... (2011. okt. 19., szerda-i bejegyzés)
avagy a meglepetés ereje... (2011. okt. 19., szerda-i bejegyzés)
A két egymás melletti szobában számítógép üzemel szövegszerkesztőként - és csak az egyiknek van volt internetkapcsolata. Nem mondhatnám, hogy valaha is veszekedtünk rajta: ha kellett valami, megkerestem, kinyomtattam, átvittem. A közelgő születésnap apropójából mégis fölmerült az igény... Hát legyen. És ha már... akkor legyen benne valami meglepetés. Ma jöttek a fiúk, hoztak egy asztali kapcsolót (Desktop Switch), ami egy aranyos kis fehér kütyü, arra hivatva, hogy a netkapcsolatot a házba behozó kábelt elágaztassa.
Át is fúrták a falat a két szoba között, a kütyüből immár oda is átmegy egy kábel, biztosítva a hálót a szomszéd szoba számítógépére. Nagy lesz az öröm és a meglepetés, tudom. Miért maradt mégis hiányérzetem? Megvan! A születésnapi csók! Mégpedig kókuszcsók! Ez az!
Neki is álltam azonnal:
Feltörtem 2 tojást, de csak a fehérjét tettem egy jénai tálba (a sárgáját megettem), 10 dkg porcukrot mértem hozzá, és kemény habot vertem belőle. Végül hozzákevertem 10 dkg kókuszreszeléket.
Egy vadiúj kis nejlonzacskóba pakoltam a fehér krémet, az egyik sarkát picit megvágtam, és mint egy nyomózsákból (tulajdonképpen az is) sütőpapírra nyomkodtam kis halmokat.
A sütőlapot betoltam a sütőbe, de az ajtót nyitva hagytam, és kézmelegnél kicsit melegebb hőmérsékleten inkább megszárítottam mint megsütöttem a kis csókokat.
Amikor a születésnapos hazaérkezik (mert mondanom sem kell ugye, hogy mindez így volt időzítve) a faltörmelék föltakarítva, rend és tisztaság mindenhol, az íróasztalán illatozik a kókuszcsók, a kedvenc édessége, a gépén ott a net, a háttérben pedig diszkréten szól a Twist and shout a Beatlestől. Akkor már diszkréten... de most még teljes hangerővel, hadd menjen, yeah jeeeeeee!
Utolsó kommentek