...de elrontottak... (2011. szept. 10., szombat-i bejegyzés)
...de elrontottak... (2011. szept. 10., szombat-i bejegyzés)
Olvasunk róla, és filmet nézünk, vágyakozunk utána, mert Toszkána maga lehet a csoda. Hát nem egészen így van. Adhattam volna ezt a címet is: Toszkána te drága, de akkor már sorolhatnám a többit is: zsúfolt, elüzletiesedett, nem emberléptékű - legalábbis turistának nem. Vagyis olyan turistának, mint mi: nem akarunk csoporttal menni, nem akarunk szállást foglalni, mert ezzel már előre kötjük magunkat egy itthon elképzelt programhoz és ütemhez, ezt pedig nem akartuk. Majd ott keresünk szállást, és addig maradunk egy helyen, míg kedvünk tartja, bebarangoljuk a híres toszkán városokat, megnézzük a műemlékeket, nézzük a tájat, és rengeteg fotót készítünk.
Arezzo. Megérkezünk a városba, a szemünk a feliratokon: hol hirdeti magát panzió vagy szálloda. Nem látunk egyet sem. Cirkálunk az utcákon, amikor kiérünk a város szélére, fordulunk vissza, kezdjük elölről. Három vagy négy helyen látunk panziót, de nem lehet megállni. Megyünk tovább, keressük, hogy hol fordulhatnánk meg - két kilométert is megteszünk, mire egy helyen egyszerűen leállítom a forgalmat, másképpen nem tudunk visszamenni. Megint elhajtunk a panzió előtt, és megyünk tovább, tol előre a hömpölygő autóáradat, próbálkozunk a környező kis utcákkal, de beleveszünk az egyirányú forgalomba, és hely sehol. Az autó hőmérője 37 fokot mutat, az ájulás határához közeledünk. Fáradtak vagyunk, éhesek, törődöttek, ingerültek. Lehetséges, hogy egy ekkora városban ennyire nincs szálláslehetőség? Hol vannak a vendégcsalogató plakátok, hol vannak a nagy szállodák parkolóval, hol vannak a nyugalmas külvárosi utcák, terek, az éttermek, a látnivalók? Nézem a várostérképet: tulajdonképpen már bejártuk keresztbe-kasul... akkor hol a hiba? Végre fölfedezünk egy szállodát - a város szélén. Egy, egyetlen helyecske van még a parkolójában, a környezet nem szép, az autópálya a közelben dübörög, de nem baj, csak végre legyen egy szobánk. Hát lett. Nem luxus, de méregdrága. Ráadásul elfurikáztunk majd' egy tank benzint. Semmi baj, majd máshol behozzuk ezt a nem kalkulált kiadást. Másnap reggel bizakodva kérdezzük: autóbusszal be lehet-e jutni a városba? Nem. Azt már tudjuk, hogy autóval nem érdemes próbálkozni - nem akarunk újabb napot keringéssel tölteni, lemondunk a városnézésről, a városról, kifizetjük a szállodát, és célba vesszük Sienát.
Siena. Az "élmény" szinte ugyanaz. Ráadásul megállapítjuk, hogy zavaróan tele van reklámmal: épületeket borító parfüm- és híradástechnikai transzparensek, fényreklámok, hivalkodó, csilli-villi nyomulás - ez a város nem a szépségeit akarja mutatni. Nincs mit fotózni, minden, de szó szerint minden csak reklámfelület...
Kell nekünk ez a Toszkána? Nem kell. Őrizzük meg magunknak a könyvélményt, nézzük majd meg a romantikus filmet, ami az amerikai párról szól, akik Toszkánába költöztek. Egy kis faluba persze. Lássuk, megtaláljuk-e a jellegzetes vidéki házakat, körülöttük a birtokkal. Nekiindulunk, és végre fotózok:
Megbeszéljük a látnivalót: igen, ezek az emberek is körülbelül úgy élnek, mint mi. Nincs közvetlen szomszéd, körülöttük csodás táj... érezzük és értjük... bólogatunk. Mégis csalódottak vagyunk - többet vártunk, és nem hiszem, hogy csak rajtunk múlott a csalódás. Nem biztos, hogy egy szervezett csoporttal jól éreztük volna magunkat: semmi nem fogott meg bennünket a két nagyvárosban, nem kísérletezünk tovább. Úgy döntünk, meglátogatjuk San Marino-t. Felszabadultan parkolunk le egy útmenti fogadónál: ebédelni kéne. A hangulatos helyiségben a falu sportolói hangoskodnak, ugratják az edzőjüket, már-már úgy látszik, hogy dühösen szétcsap az ifjak között, aztán mégis velük nevet. Sok salátát kérünk és valami helyi specialitást: csirkemellet kapunk roston sütve. Míg az ételre várunk, eszembe jut, milyen régen szeretném helyben megkóstolni a híres toszkán olívaolajat. Ahogyan a könyvben olvastam: tányérra csurrantva, kenyérrel tunkolva. Itthon már kóstoltam így olívaolajat, és az én ízlésemnek keserű volt. Most elomlok a gyönyörűségtől: az olaj olyan, amilyennek képzeltem. Friss fehér kenyérre csöpögtetem, nem tudok betelni vele. Vajon ez az olaj miért nem jut el Magyarországra? Figyelek rá, hogy a felirat mindig extra virgine legyen az üvegen, mégse kaptam meg soha ezt az ízt... A tárolással lehet a gond? Vagy a szállítással? Vagy a megrendeléssel? Most elhatároztam, hogy még Toszkánában veszek olajat, kíváncsi vagyok, hogy lesz-e a szerencsém vele. Mindenesetre amit ott kóstoltam, az nagyon-nagyon finom volt.
Utolsó kommentek