Érdemes-e visszanézni? (2011. aug. 29., hétfő-i bejegyzés)
Érdemes-e visszanézni? (2011. aug. 29., hétfő-i bejegyzés)
Nem mondom, hogy figyelemmel kísérem Esztergom történéseit, de időnként összetalálkozom dolgokkal. Tehát nem napi szinten, hanem egy-egy értesülés kapcsán. Nincs semmi nosztalgia bennem. Annak idején sokan nem értették: miért költöztünk el onnan. Egyrészt mert egyikünk sem olyan "kötődős" típus: ahol nem jó élni, onnan menni kell, ott vagyunk otthon, ahol jól érezzük magunkat. Másrészt pedig már érződött az előszele a ma már ténnyé lett demokrácia-rombolásnak. Esztergom elöl járt ebben.
Tudom, hogy "könnyű nekünk", mert megtehettük, megléphettük: fogtuk a szövegszerkesztőinket és odébbálltunk. Elvonultunk a világ elöl. Annyit érintkezünk vele, amennyit elbír az idegrendszerünk, nem többet. Rémülten értesülünk róla, hogy emberek sokasága beleroppan a hatalom őrjöngésébe. Jó ismerőseink is. Ettől megmenekültünk.
Több blogot olvasok folyamatosan, például ZM-ét (http://egyelettajairol.blogspot.com/), de a Goldenblog2011 kapcsán sok-sok olyan blogot futottam át, amelyik alátámasztja a feltevésemet: az emberek iparkodnak kapaszkodni az apró örömökbe, sőt, teremtenek maguknak olyan kis világokat, védőburkot, amiben túl lehet élni ezt az őrületet. Nincs tehát lelkifurdalásom az elvonulás miatt - aki teheti, megteszi így vagy úgy.
Kertészkedem a magam örömére. Állatokat nevelek a magam örömére. Szép környezetet teremtek a magam örömére. Aki akar, osztozhat benne. Akkor közös az öröm, jobban esik. Ingatom a fejem a napi hírek miatt: mi jöhet még, és meddig? De nem gyötrődöm, és végigalszom az éjszakákat. Reggel a madarak ébresztenek, este a holnapi feladatokat rendszerezem. Jó így. Csak így jó. Évekkel ezelőtt Svájcban egy fiatal zenetanárnál laktunk: nem tudta a parlamenti képviselője nevét, a minisztereket sem tudta felsorolni. Féltem megkérdezni, vajon a miniszterelnököt tudja-e... Irigyeltem. Ilyen nyugalomban szeretnék élni: hogy ne kelljen elfordítani a fejem, sőt, hogy ne legyen semmi olyan ügy, amiért naponta "találkoznom kelljen" a hatalom embereivel.
Kívánok a gyermekeimnek és az unokáimnak ilyen világot. Én csak annyit tehetek, hogy időnként begyűjtöm őket az én kis mini-világomba - feltöltődni.
Utolsó kommentek