ha még valaki emlékszik doktor Bubó Csőrmester barátjának szélvészgyors kézbesítőjére...

ha még valaki emlékszik doktor Bubó Csőrmester barátjának szélvészgyors kézbesítőjére...

Egy héten belül a második tenyérnyi teknősbéka bukkan föl az udvaron. Apró ékszerteknősök potyogását még meg tudom érteni: a gólyák gyakran ejtik el a pici zsákmányállatokat. No de a nagyobb példányok hogyan kerülnek ide az erdő közepére? Tudom, hihetetlen távolságokat bejárnak apró lábaikon, de a kerítésünk alja körös-körül csirkehálóval lett átjárhatatlanná téve a kis állatok számára - még amikor Sárika nem pici, hanem icipici volt, miatta készült ez a szökéselhárító rendszer. (Most se nagyobb egy fél macskánál...)

De térjünk vissza a teknőseinkhez - mert most már a miénk... Egyszer csak itt van: oszlop tövében, kapufélfánál megbújva.

Valamelyik kutya már próbálkozott földeríteni, hogy ehető-e, mert a két hátsó lábánál a páncél szélén folytonossági hiány mutatkozik - szegény, azért van ennyire megijedve. Odatartom Maya kisasszony elé: "Nem szabad!". Lizának is szól, tudja jól. ("Lányának mondom, hogy anyja is értsen belőle...")

A teknősbéka erős és gyors állat. Érzem a lábai erejét, ahogyan tolná el maga alól a tenyeremet, menekülni akar. Alig tudom tartani: a két tenyerem közé veszem, míg odaérek a... hümm, mihez is? Tóhoz? Tónak készült gödörhöz? (Mert hogy van ám egy nagy mélyedés a kertben, aminek az alján néha van víz, méteres, másfél méteres, amikor magas a talajvíz - most nem magas, tehát a gödör alján itt-ott mutatkozik egy kis tócsa, a gyékény és egyéb szabadon megtelepedett növények szomjaznak.) A teknősnek jó hely lesz: mocsaras-cuppogós-békás-vízirovaros közeg, érzem az erős, hosszú körmei kaparászását, tehát be tudja fúrni magát és ki is tud jönni. Ennyit arról, hogy erős. És gyors is, mert alig teszem le az egyik zsombékra, kapkodhatok a fényképezőgép után, hogy a teknős el ne tűnjön - nyílegyenesen iszkol a víz felé.

Utánalépek (óvatosan, nehogy a papucsomat ott kelljen hagyni) hátha látom még...  De egy szempillantás, belecsusszan a vízbe, és eltűnik a szemem elől.

Keresd meg a néhány nappal ezelőtt idetelepített Teknős I.-et, ígérem, ha még találunk idetévedt vándort, őt is hozom. Lelki szemeim előtt fölrémlik a Nagy Teknősinvázió: megtermett páncélosok masíroznak ki a tóból (igenis: Tó), vezérük (természetesen Teknős I.) két hátsó lábára állva megdöngeti erős mellkasát: áuááá, áuuuááá, áúúúúú!