le a ruhával!
Szegény Sárika, nagyon szenvedett már nagykabátban-bőszoknyában.
A jobb hátsó lábát sem tudta oldalra elég magasan fölemelni ahhoz, hogy a szoknyája kellőképpen föllibbenjen, ezért aztán rendszeresen lepisilte, így minden pisilést hosszas tisztálkodás követett, kétségbeesett szemekkel lesve körbe-körbe, hiszen annyi minden érdekesség történik mindig közben...
Bejelentkeztem vele Szandrához, aki segített levetni a meleg felsőruházatot. Sáritól valójában semmi visszajelzésem nincs, hogy boldog és elégedett lenne, remélem, hogy nem csak én magyarázom bele, hogy így most sokkal jobb neki.
Szandra szerint Sári többszörösen keverék: pincsi, dalmata és tacskó beütés jól látható jeleit mutogatta rajta. A hosszú fehér szőr alól előkerültek a fekete pöttyök, a két első lába "tacsisan" görbe, a pofácskája a turcsi orral és a kissé gülü szemekkel pincsire hajaz. A farkán maradt egy kis oroszlános bojt, ami igen jól mutat, ha peckesen fölkunkorítja a hátára, de a fotómasina előtt sehogyan sem akart peckesen állni és kunkorítani.
A doktor két nappal ezelőtt - a veszettség elleni oltásnál - megnézte Sári fogait, mert panaszkodtam, hogy étvágytalan. Nem akarok abba a hibába esni, hogy "hőség van, persze, nincs étvágya", mondom, közben pedig fáj az ínye a fogkőtől. Vannak fogkövei, ami önmagában nem jó, de az ínye szép rózsaszín, vagyis baj még nincs. Mivel Sári nem tanult meg ropogós dolgokat enni (foga sincs annyi mint kéne, a balesete miatt), így a természetes fogtisztítás elmarad. Apró fogkefével kéne naponta sikálnom a még apróbb fogait... turbózom magam a témára.
Szóval az étvágytalansága mégiscsak a hőségtől van - illetve volt - bár ma háromszoros adagot termelt be nagy nyamnyogással, most pedig kint száguldozik a kerítés mellett, és veszekszik a fácánokkal.
Utolsó kommentek