a csoda-net is...
Tegnapelőtt este megszűnt a netkapcsolat. Telefonálok a szomszédasszonyomnak: nála van-e? Nincs. Mindketten megnyugodtunk, hogy akkor nem helyi hiba, hanem a szolgáltatónál van a baj. (Nem mindegy: saját sarukat gyorsabban rendezik, és nekünk nem kerül semmibe...)
Ám a szolgáltató - miután másnap, azaz tegnap kivonult - közölte, hogy egy villámcsapás mindkettőnk számítógép-alaplapját érintette... Valóban fölénk kúszott tegnapelőtt egy nagy, sötét felhő, lepotyogott belőle 17 csöpp eső, dörgött kettőt az ég, és villámlott is egyet. Aztán kitisztult minden, de úgy látszik, az alaplapjaink már érintettek voltak.
Ma végre alaplapot cseréltek, és roborálták is egy kicsit (háromszoros erősségűre). Megváltozott sokminden néhány dolog: betűtípusok például - alig olvasható amit most írok, naná, hogy nem előnyükre változnak a dolgok, soha nem előnyükre - és még mi minden fog kiderülni, ajjaj!
Nagyon-nagyon unom már az egymást követő problémákat. A fűnyíró, a fűkasza, a porszívó, a mosógép, a net, a számítógép, a kutyák veszettség elleni oltása... hopp, itt álljunk is meg. A megbeszélt időre jött az állatorvos. Kikészítettem a kutyák oltási kiskönyvét Egészségügyi Könyveit, és jutalomfalatokat a kerti asztalra. Ezután a kutyák őrült acsarkodással fogadták az állatorvost - még nem volt ilyen. Kérésre, majd behívásra sem jöttek oda hozzám - vártunk... akkor se. Végül nyakörvet kellett tennem rájuk. Először Lizára: hatalmas reszketéssel túlélte a szúrást. Maya kisasszonnyal pedig kergetőztem egy kicsit, nagyon röstelltem a dolgot. Végül erélyesebb szóra bevárt a házfalnál, rátettem a nyakörvet, és elkezdtünk birkózni. Közben az orvos odajött és megszúrta. Féltem, hogy Liza a védelmébe veszi a szorult helyzetben lévő lányát, és megkapja az orvost, de szerencsére nem. Sárikát egyszerűen odatartottam az orvos elé, de még azt a nyivákolást, amit végzett! Nem fogadták el utána a simogatást, a jutalomfalatot. Elárultam őket.
Ez most már mindig így lesz?
Eddig így történt: az orvos fölszívta az oltóanyagot, én kimondtam valamelyik kutya nevét, odajött, a két tenyerem közé vettem a fejét, megfogtam a füleit, az orvos megszúrta, kapott simit, jutalomfalatot, mehetett. Következett a másik. A doktor azt mondja, öregszenek: egyre inkább számíthatunk a fenti produkcióra. Na ne...
Utolsó kommentek