az udvaron és a légkörben...
Négy napja nem alszunk a sorozatos viharok miatt. Nem panasz - okom akkor lenne rá, ha anyagi kárunk is származna belőle, mint amiket a televízióban láthatunk: letépett tetők, romba dőlt házfalak. Semmi ilyesmi szerencsére. Az első villámlásnál a kutyák beszakítják az ajtót, lejelentkeznek az ágyam mellett, és az utolsó dörgésig vakarászhatom a fülüket mintegy megelőzve, hogy föl is másszanak mellém. Félálomban dünnyögöm, hogy "nincs semmi baj, mindjárt vége lesz", de sajnos közben az éjszakának is vége van, kelhetek csibéket etetni. (Bezzeg Zakuszkatanyás Andi a görög tengerparton áztatja a lábait... www.zakuszkatanya.hu Nem irigykedem - ráfér. Nem a lábáztatás, azt otthon is megteszi, a tengerpartra és a pihenésre gondoltam.)
Apropó csibék. A kitollasodott jószágok átrepülik a csibeóvoda kerítését, aztán kibújnak a kiskapu mellett a kertbe. Hiába riogatom őket, hogy "majd jön a sas, meglát és elvisz", ők csak boldogan kapirgálnak, miközben az anyjuk kétségbeesetten rohangál odabent. Komolyan mondom: már várom, hogy Ilike elvigye őket. Eddig picik voltak és kezelhetők, most már sokasodnak velük a gondok, és az nélkülük is van elég.
Nincs mikrohullámú netkapcsolatunk immár 24 órája. Tudom, légköri probléma, de akkor is baj. Szaladgálhattam a környéken, míg akadt valaki, aki nem ezen a rendszeren van, és a segítségével elküldhettem az elkészült munkát ímélben. Kaptam tőle kölcsön egy "kütyüt" vagyis egy másik internetszolgáltató pendrájvját, amivel létesíteni tudtam egy lassú, de működő kapcsolatot. A mi szolgáltatónk ilyen "kihagyások" után szokta mondani: van már netkapcsolat, jó szórakozást! Pedig többször elmagyaráztam neki, hogy a netet nem szórakozásra használom, hanem a munkánkhoz kell (hiába vagyok készen határidőre a munkával, ha nem tudom elküldeni). Falra borsó...
Van egy cserépbe tűzhető fém békám - Rékától kaptam. Nagyon aranyos a béka is: egy kis vödör van a kezében. Az udvar közepén pedig lefotóztam egy virágtálat. Látszik, hogy műanyag rácson áll: egy vakond (Alfréd) ugyanis módszeresen kitúrt ezen a helyen, mígnem kipusztult a fű is, mert a kutyák hatalmas gödröt ástak Alfrédot keresve. Elegyengettem a homokot, letakartam ráccsal, odatűztem egy vakondriasztót, és rátettem a szép virágtálat. Az éjjel felhőszakadás volt, Alfréd tanyáját megtalálta a víz, a homok beomlott, a virágtál szinte eltűnt benne. (Az egyik trombitafolyondárt tartó oszlop is eltört, a több éve nevelt, fára metszett folyondár a földön fekszik. Nem fotóztam le, halottat nem fotózunk...)
Megyek behajtani a tsibéket...
Utolsó kommentek