mi fülünknek-orrunknak kedves, no és a szívünknek isssss.
Nyárelő - most még finom meleg van, gyönge szellő jár az akácfák ágai között: lengedezik az akácillat.
A tó felől hangos békakoncert árad... Naná, hogy a lányok is ott vannak, ahol én - még egy fotózás idejére sem engednek ki a látószögükből.
Mutatom a kiscsibéket - tisztán lehet látni a szárnyuk végén azt a bizonyos tollat, ami jelzi: nem naposcsibék már. Aranyos a kopasz nyakú kotló előtt "figyelő" csibe.
Sári leskelődik a lécajtónál - valamikor macskabejárat volt a nyílás, aztán a macskák ki lettek tiltva a szerszámoskamrából, mert lusták voltak kimenni pisilni. Sári eddig jön utánam, amikor bemegyek a csibékhez. Persze a kotlók azonnal jeleznek, mindenki riadóra kész... de Sári tudja, hogy mit kockáztat, és nem bújik be.
Utolsó kommentek