nagy az öröm!
Tegnap múlt három hete, hogy megültettem a kotlókat, és szinte órára pontosan kezdtek kibújni a tojásból a kiscsibék. Az éjszakát még az anyukájuk alatt töltötték a szalmafészekben, száradtak, erősödtek. Korán reggel szaladtam megnézni, hogy mi újság - a következő kép fogadott: a kotlósok nyugodtan ültek a fészekben, és körös-körül a bögyüknél, a szárnyaik alól apró csibefejek kukucskáltak ki, mintha kis gyöngyök lettek volna.
A szerszámoskamra egyik sarkát deszkákkal elkerítettem, a fele területet megszórtam szalmával, föléje lógattam egy infralámpát. A szalmátlan területre pakoltam a kisebb-nagyobb edényeket: vizet és kukoricát a tyúkanyóknak, apró tálkákban indítótápot, reszelt főtt tojást, és vizet a pirinyóknak. Az egyik kotlós - látva mindezt - szépen lelépett a fészekről, odament a tálhoz, gyorsan evett néhány szem kukoricát, ivott néhány korty vizet, majd hangos kotyogással kezdte hívni a csibéit. Gyorsan pakoltam oda köréje a csirkéit is, de benyúltam a másik kotlós alá, kivettem két csibét onnan is, és letettem őket a csirkéit etető tyúk elé. Persze készen arra, hogy ha bántani akarná őket, azonnal el tudjam venni. Dehogy bántotta! Őket is gyorsan odahívta a tálkához enni. No, pakoltam is gyorsan oda a többit - már csak egy buktató volt: mit fog a két kotló kezdeni egymással? Gyorsan dolgoztam, egy perc sem telt bele, és már tettem is oda a másik kotlóst, aki a fészekben berzenkedett, hogy elvettem a csirkéit. Itt is résen voltam, hogy ha a két mamóca összeugrik, már válasszam is szét őket. Semmi baj nem történt! Szépen elfogadták egymást, és az összes csibét. Békésen megvannak egymás mellett, a sok kiscsirke meg ki-be járkál, hol az egyik alatt ülnek, hol a másik alatt, és mind a kettő szépen etetgeti a csirkéket, csuda aranyosak.
Annyira el voltam foglalva az összeeresztéssel, hogy elfelejtettem megszámolni a csibéket. Huszonöten biztosan vannak, mert annyit számoltam egyik etetésnél, de szerintem nem jött elő az összes. Most mondja valaki, hogy nincs szerencsém. Megültetek két idegen tyúkot, szépen kiköltik a csibéket, aztán együtt nevelgetik, komplikáció nélkül. Még csak le se voltak takarva a három hét alatt, mindössze egy marmonkanna választotta el a két fészket - a két tyúk hol a kanna fölött, hol mellett lesegette egymást, felváltva leszálltak a fészekről enni-inni, ültek vissza, és íme az eredmény:
Utolsó kommentek