pontosabban: ünnep4...
A szombat osztálytalálkozóval indult. Jól szétszóródtunk az országban: Tata, Salgótarján, Budapest, Kaposvár, Gyál, Pilismarót, Pécs, Szeged... a teljesség igénye nélkül, mint mondani szokták... Gyertyát gyújtottunk az eltávozottakért - négyen vannak mindössze, de igazságtalanul és fiatalon... ám a IV. A. majd' 90%-ban így is összegyűlt az iskola előtt. Szándékosan nem írom, hogy "az iskolánk" előtt - már régen nem az, ami volt. A híres I. Istvánból Szent Erzsébet lett - vigasztal viszont a tudat, hogy "családban maradt"...
Még aznap éjszaka megszületett Vali unokája - az első. A hírt, hogy a lányát bent tartotta az orvosa a kórházban a délutáni vizsgálat után, a szokott nyugalommal fogadta: soha nem volt egy túlreagálós típus. Mégis, hogy egy csapatban ért bennünket a hír, olyan érzést adott mindnyájunknak, hogy unokánk születik. Örültünk-drukkoltunk - nagyon jó érzés volt. Üdvözlünk közöttünk Lujza, az első "csokor" virágot tőlünk kapod:
Május első vasárnapja most éppen elsejére esett, így történt, hogy a munkát is ünnepeltük az édesanyákkal egy napon. És: felvonultam, igen. Kísértük Rékával a mazsoretteket, hallgattuk a zenekart, ismerősöket kerestünk és találtunk. Nagyon sok volt a gyerek, az idő nekünk kedvezett, jó volt, hangulatos volt. Külön öröm, hogy a politika egyáltalán nem volt jelen, a gyerekekben csak a jó hangulat maradt meg a munka ünnepével kapcsolatban. Remélhetőleg ez azt is eredményezi, hogy a munkát jó dolognak tartják, a feladatok elvégzését örömnek, a kikapcsolódást, a jó társaságot természetesnek.
A negyedik hatvány: Anyák Napja. Sokat és hosszan tudtunk beszélgetni édesanyámmal - mindkettőnk örömére. Kérdeztem, és ő mesélt. Ritkán van alkalom és idő arra, hogy a csevegés meghitt beszélgetéssé váljon. Boldog vagyok, hogy ez éppen ezen a napon adatott meg. És jöttek a gyerekek: a fiamtól a sok-sok éve hagyományos gyöngyvirágcsokrot kaptam, Rékától a kedvenc szál sárga rózsámat.
Utolsó kommentek