Kochany Hubercie, oto zabka na drzewie...
Borzasztó lehet otthon lebzselni és várni az esetleges operációra egy agilis fiatalembernek. Fiatal? Egy év múlva nagykorú a lánya! Úgy szalad az idő... Vigaszunk, hogy csak ők (a gyerekek) változnak, mi már nem (nagyon).
Hubertnek a nyáron ugyancsak itt, a blogban ("Hubert hitetlen") bizonyítottam, hogy igenis létezik sárgabélű görögdinnye. Most azt nem hiszi, hogy nálunk a békák (bizonyos fajta békák) a faágakon vartyognak. A smaragdzöld levelibékák bizony már koncerteznek, és süttetik a hátukat a Nappal a japánbirs-cserje ágain. Kicsit elmosódott a kép, pedig megnyomtam a "fotózás 1 cm távolságból" gombot - mégis. Remélem, nem ebbe köt majd bele Hitetlen Úr...
Mária barátnőm ugyanúgy rajong a levelibékákért, mint én. Csakhogy nála nincs egy se. Kért tőlem egy békapárt - jó helyük lesz nála, tudom. Kap hármat, hogy ha kettő veszekszik, legyen, aki összebékíti őket...
Sorakozzanak a klasszikus tavaszi képek, a Jolly Joker-ek. Elsőnek az aranyvessző - mögötte, a kerítés tövében még látni a hóvirágok kövér leveleit: most növesztik a hagymákat... nem szabad fűnyírózni!
A jácint és a kankalin örök csoda... nagyon szeretem őket.
Az Erika teljes pompájában virul ilyenkor - de egész télen is virágzott a kis aranyos.
Ez a kis koszorúslány is a koratavaszt jelzi. Idén kíméletlenül megmetszettem, mert múlt évben rengeteg gyümölcs volt rajta, félő volt, hogy letörnek az ágai.
Íme egy meghitt pillanat: Sipos Úr törleszkedik, Liza mamó homlokon puszilja. Nem tudom, mire ihlette a csók őkelmét, vers, vagy festmény még nem született.
Két napja metszem az oldalhajtásokat a fiatal akácfákról... miért nem szólt valaki, hogy húzzak kesztyűt???
Utolsó kommentek