hamisítatlan tehéntejből.
Nem mese: nálunk még mindig úgy működik a tejvásárlás, hogy kiakasztjuk a kapufélfára az üres tejesedényeket, jön a tejesember, és kicseréli telire. A kutyák persze jelzik, hogy valaki közelít a kapuhoz, de akkor is érdemes lenne figyelni, ha történetesen nem jeleznének, mert így még melegen hozom be a frissen fejt tejet.
Egyik flakonból a tejet egy erre rendszeresített lábosba öntöm, és szobahőmérsékleten hagyom. A szobahőmérséklet most nem azt jelenti, mint nyáron:a konyha a fűtésrendszer legvégén van, vagyis a gáztűzhely és a villanysütő melegére is számítani kell, hogy valamennyire megközelítse az elfogadhatót. Így aztán a tejeslábost a radiátorra teszem, tudva, hogy a tej melegen szeret aludni. Persze fedő van rajta, itt csak a fotózás kedvéért áll takaratlanul.
Másnap megnézem a tejet: a tetején összegyűlő tejszín érdekel. Ha szép vajszínű, akkor egy evőkanállal óvatosan egy kis csészébe kanalazom. Ezt használom tejfölnek, tejszínnek: a kelt tészta isteni finom lesz vele. A tejet "lezsírozás" után még hagyom néhány órát állni, majd amikor látom, hogy megkocsonyásodott, alágyújtok. Csak egyet kell rottyanjon, nem többet, máris öntöm bele egy szintén erre rendszeresített pelenkába, amit a mosogató fölé lógatok.
Egy-másfél nap alatt a savó kicsorog-kicsöpög a túróból.
Leveszem és kibontom a pelenkát, és a túrót egy üvegtálba borítom (jaj, kimaradt, hogy "erre rendszeresített"!). A 2 liter tejből kb. 30 dkg túró lesz. Ez a túró nem savanyú, nem morzsálódik, mint a bolti. Édes, és kiskanállal lehet enni. Palacsintába töltve el nem tudok képzelni ennél édesebbet, krémesebbet, finomabbat.
Utolsó kommentek