mesélek mindenféléről.
Körülbelül két hete vettem a piacon (!) - semmit nem tudtam róla, csak beleszerettem és elhoztam. A neten kerestem rá (gyémántorchidea néven is megtaláltam, de ne szűkítsük le a kört, ez nem csak gyémánt, ez mindenféle ékszer...), amiből megtudtam, hogy hagymás növény. Több éve nevelek lepkeorchideát, de még nem tudatosult bennem, hogy az orchidea hagymás növény: én mindig sarjról szaporítom, mégpedig a virágszáron születő sarjról.
A szobámból látom, hogy Picurka a macskalétra legtetején, a padlásnyílásból kukkolja a világot. Megpróbáltam óvatosan (én naiv...) kisettenkedni az aparáttal, hogy lefotózzam. Mire rázummoltam (a padláslyukra), Picurka már a lábam szárára tekeredve agitált, hogy menjünk be az udvarról.
Tegnap levelet kaptam Rékától. A borítékban két rajz, gyönyörű színesek, egy 5 és fél éves gyerektől meglepően remek formaérzékkel és meglátásokkal. Ideírom a képek címeit:
"Réka és apa ül a padon egy almafa alatt, anya a lábát áztatja egy kútban a fenyőfa mellett, és közben szépen süt a nap."
"Réka a számítógépen a Hófehérkét nézi - háttérben a karácsonyfa."
Az óvodában készült tenyérlenyomaton, hajtogatott papírdíszeken, ragasztott papírvirágokon kívül ilyen direkt nekem készült rajzokat még nem kaptam. Réka-dossziét nyitok, amibe szép sorban belekerülnek az ajándékok, amiket tőle kaptam és kapok majd remélhetőleg. Illetve biztos, ha már erre volt igénye, hogy nem csak megrajzolja, de az apját megkérje, hogy ugyan sétáljanak el a postára feladni a műveket. Ez már azért jelent valamit, ugye?
Odakint a nagy madáretető körül zajlik az élet: nem csak cinkék és verebek, hanem karcsú, apró madárkák is idejöttek enni. Néhány napja kiakasztottam tenyérnyi hájdarabokat is - a verebek nem tudják elzavarni a rajtuk csimpaszkodó énekesmadarakat... Fotót sajnos nem tudtam készíteni, mert be kéne öltözni és ott szobrozni a közelben - most valahogy nincs ehhez huzalmam. El kell hinniük, hogy nyüzsgő vendégseregben gyönyörködhetek.
Idebent Sárikának bolondos játéka van. Említettem, hogy nehezen tisztítható nagyszőnyeg helyett könnyen mosható, puha rongyszőnyegeket terítek a parkettára. Nos, Sárika a szobaajtóból nekifut, ráugrik a hosszú szőnyeg hozzá közelebb eső végére, és hatalmasat szánkózik rajta - felgyűrve egészen az ágyvéghez az egészet. Még csak nem is koppan, mert az előtte gyűrődő szőnyeg az érkezéskor már megvédi a kis kobakját. Nagyon jó játék, ha-ha... Félóránként húzom vissza és igazítom a szőnyeget...
Közben volt egy kis összetűzés most: Sári játszani kezdett Samuval, de Samu csak durván tud játszani, és megkarmolta-megharapta a kiskutyát. Sárika visítva hozzám menekült, Samu pedig az ágy alá. Ennél nagyobb bajuk ne legyen - vigasztaltam mind a kettőt.
Kaptam egy vízforralót - most már itt a dolgozószobámban is főzhetek teát, amikor csak akarok. A forraló remek: egy fűtőlap forralja föl a vizet, nem kanyargós fűtőbetét, amit aztán nem lenne könnyű tisztogatni... Már zubog is a teavíz. Fogyóban van a mézem, alig várom a heti piacnapot. Most éppen selyemfűmézzel és olajfűzmézzel édesítek (és eszem háztartási vagy korpás kekszre csöppentve - finom nasi! Erre a "csöppentésre" még valamelyik nap visszatérek, én tudom, miért...), legközelebb hársmézet veszek, és még valami érdekességet, finomságot. Mit nekem kommersz akácméz és vegyes virágméz, amikor a termelőnél illatos újdonságok között válogathatok!
A "mindenféléről" visszatérve az ékszerorchideára: közben a neten megismerkedtem az igényeivel is, áttanulmányoztam, hogy hosszú boldog élete legyen itt. Neki is...
Ámen.
Utolsó kommentek