avagy holtig tanul...
Hát akkor lássunk neki. Előzmény: betelt a tárhelyem. Ennek kapcsán kiderült, hogy óriási fotókat tettem föl a blogba az elmúlt majdnem 1 év alatt - naná, hogy elhasználtam minden lehetséges helyet, még annál is többet. Annától megkaptam a használati utasítást a tárhely visszaszerzésére: visszamenőleg le kell kicsinyíteni a fotókat. Mondjak valamit? Nem mertem eddig nekiállni. Pedig lépésről lépésre leírta, hogyan csináljam. De tudom, hogy ez néhány órás munka, folyamatos figyelés - nos, itt a buktató. Nekem buktató, aki folyton föl kell ugráljak a gép mellől, mert kutyák ki, macskák be (névsor szerint természetesen, aztán ugyanez ellenkező irányban), meg kell kavarintani a levest, fahasábot tenni a cserépkályhába, jön a postás, jön a tejes, kiabál a kakas... és akkor kétlábú Nagyigényűről még nem is szóltam. Ugye necces?
Szóval ott kezdem, hogy lefotóztam a két későn nyíló gumós begóniát az udvaron, és a fényképezőgépről bemásoltam a számítógépbe. Ezután lekicsinyítettem a két fotót. És most következik a blogba való beillesztés.
Tádáááááám. Most már csak azt kell valahogy megtudnom: vajon mennyire blog- és netbarát képek ezek?
Mmmmmm... kb. tizede az eredetinek... vagyis ilyen ütemben - ha lekicsinyítem a többi fotót is - még kb. 9 évig nyomhatom a blogot. Köszönöm a tanácsot és a segítséget W. Annának.
Utolsó kommentek