ami az éjszakai eső után fogadott ma reggel.
Tegnap még forró napsütés volt. Sárika és Guszti a kerti asztal alatt kerestek menedéket a perzselő napsugarak elől.
Este már szinte elviselhetetlenül fülledt volt a levegő, így aztán amikor éjfél után villámlott egyet, és megdörrent az ég, azt hittem, hogy itt az enyhülés. Egy csudát! Az egész felhajtás csak arra volt jó, hogy anya-lánya pánikszerűen beugorjanak az ajtón. Többet meg sem villant az ég, nem is dörgött, ugyan eleredt az eső, de csak párával töltötte meg a forróságot. Reggel korán ugyanúgy 22 fokra keltünk, csak borús-felhős idő van, talán valamicske szitáló eső is, ha jól figyelek, de levegőt venni továbbra is igen nehéz.
Ellenőriztem a vályog és a cement takarófóliáját: a helyén van minden. Tetőt borítottam a tyúkjaim etetőtálja fölé. Nem ítéltem fölöslegesnek a tegnap esti alapos öntözést, mert az a véleményem, hogy ennek az éjszakai változásnak csak a páratartalom szempontjából van jelentősége. A talajon, a növényeken nem segít semmit.
Liza és Maja hajnalban kimentek az udvarra, boldogan fogadták az etetés ceremóniáját, aztán visszatelepedtek a szobámba, ide a lábam mellé. Maya kisasszony nekiállt megmosdatni az anyját - szokása szerint -, különös figyelmet fordítva Liza műtött szemére, és minden olyan helyre, amit az öregasszony nem ér el. Megható ez a gondoskodás, példát mutat. Eszembe jut, Liza is milyen mosdatós volt kismama korában: szoptatással és mosdatással telt az egész napja - átgörgette a kis kövér Maját a fél szobán nagy buzgalmában. És Maja csak az egyik volt a nyolc (igen, 8) kutyagyerek között.
Újra megdörrent az ég, Liza szinte az ölembe ugrott ijedtében, kicsit nagy ahhoz, hogy a térdemen babusgassam. Azért lekapcsolom a netet, és vigyázok a banya lelki békéjére.
Utolsó kommentek