Határozhat-e arról, hogy négylábú kis barátja meddig éljen?
Cirmiről többször írtam már: autóbalesetben elhunyt Judit barátnőm Ciláját (18) és Cirmijét (17) örököltem két évvel ezelőtt. Cila itthagyott karácsonykor, Cirmi még él. Nem tudom torokszorítás nélkül ezt a szót kimondani: él. Vajon élet-e ez, többszöri agyvérzéssel, a látásának teljes elveszítésével, a szemüreg vérrel teltségével? Emberbarátunkat ebben az állapotban már drogozzák, Cirmi nem tudja mondani, mekkora fájdalmai vannak.
Vízzel kevert májkrémet eszik naponta többször néhány nyalásnyit. Elég hosszan próbálkoztam mindenfélével, mire rájöttem, hogy ezt hajlandó megenni, és főleg, hogy meg tudja enni, mert hogy rágni nem, csak valami minimálisat lefetyelni tud. Iszonyú sovány, a csontjai szinte átszúrják a bőrét. Simogatásra hosszan és hálásan berreg. Váltogatja a helyét a szobai két fekhely között (a saját kosarán kívül ugyanis elfoglalta Sárikáét is, aki ezt természetesen tudomásul vette). Pisilni néha megtalálja a dobozt, de van, hogy a szőnyegen vagy a padlón találom a kis foltot. Naponta három-négy bogyót is elpotyogtat.
Míg régebben nagyszájú, követelőző macska volt - még az éjszaka közepén is fölnyávogott, ha nem passzolt valami neki - most már hónapok óta a hangját sem hallani. Néha berreg, dorombol magában is. Hallgatózik, figyeli a szoba zajait.
Ma reggel vettem észre, hogy a vérrel telt szemgolyójának a felületén elég nagy hámhiány van: ez fekélyesedéshez vezethet. Mit bír még ki ez a szegény Cirmike? Nem tudja mondani, hogy nagyon fáj, kérek fájdalomcsillapítót, morfiumot, bármit, ami segít elviselni. Mit tehetek? Meddig asszisztáljak még ehhez a folyamatos kínlódáshoz - mert életnek már nem merném nevezni...
Utolsó kommentek