Nálunk szerencsére homokos a talaj (poszahomok, ahogy itt mondják)...
A posza homok azt jelenti, hogy mindent elnyel, bármennyi csapadékot. Annyira, hogy esőszünetekben bátran toltam a fűnyírót a kertben és az udvaron. De nem keltem az irigységet... tudom értékelni, hogy milyen szerencsés vagyok.
A szél a nagy ellenségem, mert kicsavarja az erdő fáit, letördeli a virágos cserjéket, és a földre veri a virágokat. Az ajtón kimenni se volt kedvem: félő volt, hogy egy nagy ág a fejemre esik, vagy a szél fölborít az udvar közepén. Hideg volt, szinte ítéletidő. De vége.
A bőséges csapadéktól smaragdzöld a táj. Amint elállt az eső, megrázták magukat a virágok, fölegyenesedtek a víztől súlyos bokrok - és máris megjelentek a kártevők. Nyomulnak a levéltetűk, és itt vannak már a kőrisbogarak (rózsabogarak?) is. Ez egy nagyon szép zöld bogár, de rajban érkeznek, mindent ellepnek és csutkára rágnak. Ki hogy védekezik ellenük, én például szidom őket.
Utolsó kommentek