avagy ráhagyom a gyöngyvirágot, és többet egy szót se róla!
Addig-addig ástam kifele a gyöngyvirággyökereket, amíg sikerült beleroppantani a derekam. Ja, és fogni sem tudok, annyira fáj a kezem. A derék- és kézfájás miatt az éjszakám is csapnivaló volt. Néhány negyedórát aludtam többórás megszakításokkal. Amikor meg végre el tudtam szenderedni, gyöngyvirággal álmodtam. És aki azt hiszi, hogy ez szép álom, az képzeljen el a talpunk alatt egy bolygót, ami már nem más, mint egy hatalmas gyökérlabda. Karvastagságú, undorító rizómák nyúlkáltak utánam éjszaka - ez már lidércnyomás, rémálom.
Így aztán a gyöngyvirágprojekt lezárva, lesz ami lesz, hetente rátolom a fűnyírót, a gyökerei pedig behálózzák a talajt az egész kertben, kipusztítva a virágokat, a cserjéket, a bokrokat, a fákat, a házfalakat ledöntögetik, nyúlkálnak utánam... jaj, ez nem lehet valóság! Beszéljünk másról.
Mutattam már a babarózsa bokrot, ugye? Ám van egy ritkaságom: hófehér babarózsa-fa.
A madártejről a finom, habos édesség jut eszembe - előszörre. Aztán rájövök, hogy van egy ilyen nevű virágom is. Nagyon szép. Áprilisban nyílik, aztán visszahúzódik, tehát rá is vigyázni kell.
Elég a fehérségekből, következzen egy szépséges epervirág - nem hoz ehető gyümölcsöt, csak a virága olyan...
És végül... virágoznak a kis almafák - szintén elsőbálozók, alig várom, hogy finom jonagold almákat ehessek róluk.
Utolsó kommentek