illetve, hogy precíz legyek: drót ex csánk.
Másfél évvel ezelőtt történt, hogy egy verekedés közben Berta szétroppantotta Liza sarokízületét. Többórás műtét következett: szétbontották a csánkot, középre helyeztek egy kb. 8 cm hosszú csavart, ahhoz pedig hozzáhurkolták-drótozták az ízületdarabokat.
Telt-múlt az idő, a csavart a test egyszerűen kidolgozta magából: átbökte a bőrt, mire észrevettem, már 1 cm-es darab ki is állt - egyszerűen ki lehetett húzni. A drótok maradtak. Mostanra azonban már előállt az a helyzet, hogy a drót végeinek összecsavarási helye többet ártott mint használt: ami akart, az összecsontosodott, működik ahogy tud. Ki kell hát venni a drótot is.
És íme. (A kupak nem a kutyalábból került elő, csak a méretmeghatározás érdekében tettem a drót mellé, naná.)
És itt a nagybeteg.
Elég jól viselte az éjszakát. Miután teljesen magához tért, leszedte az infúzió helyéről a kötést. Kétszer rá kellett szólnom, hogy "a hátsó lábat nem babráljuk" - szerencsére hallgat rám. Liza különben a legjobban a koplalást szenvedte meg, boldogan reggelizett. Még tart a 24 órás fájdalomcsillapítás, de ma este már Algopyrinnel segítjük az éjszakát... És persze nejlonzacskóval kell óvni a kötést az átnedvesedéstől: sajnos esős idő van, vizes a fű, a szükség pedig - ugye - csak kiszólítja a kutyalányt a susnyásba.
Utolsó kommentek