méghozzá barkás!
Volt már szó - illetve csak említést tettem - a barkás szomorúfűzről. Nagyon mutatós kis fa, ám néha eltöprengek rajta: remélem, nem megnyomorítás eredménye, mint például a bonsai...
Egészen kora tavasszal, mondhatnám a tél végén barkásodik, vagyis bimbók duzzadnak rajta, azután pedig kipattannak, és barka lesz belőle. A kis fa úgy néz ki ekkor, mintha belepte volna millió hópihe.
Miután kellően megcsodáljuk, "virágozni" kezd. A fehér barkákból sárga virág lesz, és igen, ellepik a darazsak, a dongók... méhek talán még nem jönnek.
Nem csak barkásfűz van a világon. El tudnak képzelni egy hatalmas, földig csüngő lombozatú szomorúfűzfát? Ami alá jó bebújni, elrejtőzni a világ szeme elől, hallgatni, mit mesél az öreg, szomorú fa..? Én bizony elképzelem, látom is magam előtt:
Csöpörög az eső, de ez egyáltalán nem zavarja a szerelmespárt. Kérdezte valaki Sári és Picur "állapotát", hát kérem: Sárika egy ereje teljében lévő kisasszony, Picurka pedig egy ivartalanított fiatalember. Hogy mégis Sárika a kezdeményező, ő az aktív tagja a párocskának, legyen nekünk természetes. Ahol Picur, ott Sárika. Nem csak hogy őrzi a yucca alatt pihenő szerelmét, de a fotózás alatt eléje (közénk) is állt, nehogy elvigyem, elcsábítsam, megzavarjam édes-drága Picurkáját.
Utolsó kommentek