meg is haragudott rendesen az ollócsattogtatás után.
Pedig igazán megérthetné, hogy ha hátul hosszú a "szoknyája", hiába ügyeskedik, mindig lepisili. Odakünn dörögnek a mínuszok, ő pedig pisis szoknyával molyol a bokrok alatt. Mert kint lenni - nagyon szeret. Figyelnem kell, mint egy kisgyerekre (sapka, sál!), hogy át ne fázzon. Mindig akkor érzi, hogy fázik, amikor meglát, amint rontok ki érte. Abban a pillanatban már reszket is, mint a kocsonya, fölveszem, bújik be a két kabátszárny közé...
Bezzeg a két nagyasszony (anya-lánya) nem tolakodnak ki az udvarra! Ájultan alszanak a székem melletti rongyszőnyegen órákon át. Íme egy "ájult" fotó a pöttyös Lizáról, és pingvinkabátos lányáról, Majáról:
Utolsó kommentek