Tudom, tudom, még nincs fönt egyetlen kép sem. De ami késik nem múlik,

avagy esővízzel a legjobb hajat mosni (a mondat második felét nagyanyámtól idéztem, az első felét nem tudom kitől). Mivel az esőfelfogó dézsában színültig állt a víz, tegnaptól pedig kristálytisztára leülepedett, így aztán óvatosan kimertem belőle 3 fazéknyit, föltettem a gázra melegedni, és most elmegyek "gyönyörű, hosszú" hajamat csillivillire sikálni. Ha már a gyapjú ágyneműk is odakünn az udvaron, a páradús levegőben, ámde lengedező "tavaszi" szellőben frissülnek, legyek estére méltó hozzájuk. Pá, "képtelenül" folytatom a blogot.