Azt hittem, hogy ez csak egy szólás, de sajnos nem.
Hetek óta foglalkozom a blog-témával, ez idő alatt eddig eljutottam (nem röhög!), mentségemre, naponta-kétnaponta csak a neten létező tanácsadások olvasgatását műveltem (nagyon jól szórakoztam mellesleg). A profik bejegyzéseinek és szájbarágós tanácsainak kb. a felét egyáltalán nem értem, de milyen öröm a másik fele! Csak éppen kezdeni nem tudok vele sokat...
Úgy döntöttem, hogy belevágok az első jegyzetírásba, aztán csak alakul valami... Na nem saját magától, hanem hogy valakik időnként megszánnak egy-egy továbblökő mondatocskával... Vagy én magam jövök rá időközben erre-arra, de ebben most már nem igazán bízom. (Nem leszek mindig ilyen kicsiny hitű...)
A mai napra mindenesetre álljon itt egy fotó a sok édes-kedves kis barátom egyikéről. Még nem tudom, hogy ki lesz az, magamat is meglepem vele. Ha pedig nincs itt a szöveg alatt semmi, akkor nem sikerült... első próbálkozásra. Majd holnap!
Utolsó kommentek