Mit szeretek ebben az életmódban?
Mert a hátrányokat, a nehézségeket bárki tudná hosszan sorolni (hadd ne kezdjem), de aki szerelmese a vidéki életnek, azon belül is rajong a tanyasi életmódért, az minden nap megtalálja a maga kis örömét.
Reggel vittem egy nagy kanna vizet a nagy komposztdombhoz (tudtam, hogy meleg napunk lesz, az ott kinőtt két sütőtökpalánta pedig már tegnap kezdte lógatni a leveleit). Amint elkezdtem önteni a vizet, a nagyobbik tő alól kiiramodott egy gyönyörűséges gyík. Aztán megállt, megfordult - én öntöttem tovább - és visszajött a vízhez. Igen, annak ellenére, hogy ott csobogtattam a kannából, és egyáltalán, ő visszajött... és ivott. Közben engem nézett. Én pedig őt. Olyan meghitt pillanat volt, hogy könnyekig meghatódtam.
Negyed tizenkettőkor ocsúdtam: jó ég, mi lesz az ebéd - ami tizenkettőkor az asztalon kell legyen? Kiszaladtam a kertbe, levettem három zsenge cukkinit.
Lereszeltem, beleütöttem két tojást, tettem hozzá egy kis fej vöröshagymát egészen apróra vágva, és két cikk fokhagymát préselve, majd sóztam, borsoztam.
Végül négy evőkanál liszttel összekevertem.
Olajat melegítettem, és egy-egy kis merőkanál keveréket beleöntöttem, ellapítottam.
Még tegnap este megfőztem a cseresznyemagozáskor kimaradt gyümölcsöt. Két evőkanál étkezési keményítőt elkevertem először kevés hideg vízzel, majd egy merőkanál főzőlével, és besűrítettem a cseresznyét. Forrón is nagyon finom volt, de tudtam, hogy hidegen veri a legfinomabb fagylaltot is. Nyertem: a forró, ropogós cukkinilepény mellé a hideg, lágy cseresznyemártás fenséges kombó...
Ezeket az élményeket valahogy nem tudom elképzelni nagyvárosi dzsungelben...
Utolsó kommentek