Ha viccelődni akarnék, így mondanám: "Esti meglepetés a takaró alatt", vagy: "Esti meglepetés az ágyban", de ezzel nem szabad humorizálni. Olyan szívből jövő ajándék várt rám ágybontásnál, hogy a könnyem kicsordult a meghatottságtól.
Szóval, az úgy volt... hogy a páromnak a héten valamelyik nap el kellett ugrania Szegedre. Megjárta volna másfél óra alatt, de mivel Franciska fölajánlotta, hogy ha már szabadságon van, szívesen lesz tanyás, hát elhatároztam, hogy elkísérem életem párját, és megünnepeltetem magam csinálunk egy görbe félnapot. Így is lett. Annyira azért nem bíztam a dologban, hogy ne főzzek - ám a zöldségleves ottmaradt a hűtőben, és mi útközben - Balástyán - megebédeltünk. A nagyvárosban egy tejeskávé mellett vártam, míg végez az ügyeivel. Azután: irány a Plázamozi! Kiválaszthattam egy filmet, aminek a kezdésére nem kell sokat várni: legyen "A nagy Gatsby", sok jó kritikát olvastam róla mostanában.
Voltunk vagy nyolcan a teremben, amikor elkezdődött a vetítés. A film alatt háromszor csörgött a telefonom (nem kapcsolhattam ki, mert valójában nagyon vártam egy hívást, inkább közel ültem a kijárathoz, hogy ugorhassak, ha...), mindhárom alkalommal kiszaladtam az előtérbe és meghallgattam a hívót. Köszöntött a fiam és a bátyám, egyik barátnőm pedig felvilágosítást kért egy közös ismerősünkről. Odabent az amúgy eléggé vontatott történet mindig olyankor lódult meg, amikor kint voltam. A párom gyorsan elmesélte, hogy mi oldódott meg közben, aztán ültünk tovább csöndben. A film nem akkora durranás, amilyennek beharangozták. Igen, Leonardo DiCaprio kölyökmosolya és Carey Mulligan fitos pofikája elbűvölt, a húszas évek Amerikájából is kaptunk némi ízelítőt, de sokszor túl sok volt a látványból, a részletek között pedig elveszett a lényeg. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy el kéne olvasni a könyvet: vajon ott is ennyire eltolódnak a hangsúlyok? De annyira nem fogott meg a téma, elég volt Gatsbyből ennyi, maradok abban a hitben, hogy a könyv jobb, mint a film. Ellenben, ha már a könyv mint olyan eszembe jutott... kértem a páromat, hogy fejelje meg az ünnepet: szabadulhassak be a könyvesboltba - válogatni kicsikét... Ollé!
A válogatásból négy könyv lett, a mai könyvárak mellett egy vagyon. Szemrebbenés nélkül kifizette, bár annyit azért megjegyzett, hogy "mikor lesz időd elolvasni ezeket"... és ebben igaza van. Megint torlódnak a munkák... Nos, a négy könyv: Joanna Trollope: A pap felesége - a kritikák alapján arra vagyok kíváncsi, hogy ez az asszony honnan merít lelki (és fizikai) erőt a húszévnyi fegyelmezett szolgálathoz... Leah Fleming A kapitány lánya című családregénye három generáció életét öleli fel (már jó, szeretem). Itt is megjelenik a XX. század elejének zsenyegő Amerikája, de átevez a békés Angliába is, és Toscanába is ellátogat. Két főszereplő pedig az elsüllyedt Titanic túlélői - jó olvasmány lesz. Aztán évtizednyi sértődött mellőzés után végül mégis visszatértem Stephen Kinghez. Akkoriban több régi könyvét adták ki újra megváltoztatott borítóval és új címmel - vérlázító, nagyon megsértődtem. De most a Napnyugat után című elbeszéléskötetének nem tudtam ellent állni. Végül Csányi Vilmos, kedvenc etológusom A tökéletesség illata című regényét választottam, amely a XVI. századi Spanyolországban élt csodaszép Terézről szól, aki tanító volt, látnok és politikus, és akit később szentté avattak.
Boldogan érkeztem haza a kiruccanás élményével és a szerzeményekkel. Hazavittem Franciskát, elláttam az állatokat, levelezést intéztem, telefonokat bonyolítottam, bizonyos dolgokat előkészítettem másnapra, zártam a napot. Végül elérkeztem az ágybontáshoz...
Az ágytakaró alatt, a régi olvasópárnám* mellett egy új, gyönyörűséges, kézzel varrt olvasópárna* várt. Franciska ajándéka, ami önmagáért beszél.
Ő tehát egész idő alatt pontosan tudta, hogy az én szervezkedésem mi célból van, miért megyek én is Szegedre. Hát igen: hatvanéves lettem. Tulajdonképpen nem történt semmi, még csak azt sem mondhatom, hogy ezentúl kezdődik hatvanassal az életkorom, hiszen már egy éve úgy tartom (és közlöm) hogy a hatvanadikban vagyok. Tehát nem egy nagy ügy. Ám ha már lehetőségem adódott mégis valamivel lazábbá tenni a többi napnál ezt, akkor meg is tettem. Köszönöm ezt Franciskának is. De ez a kedves, figyelmes szeretet, ahogy jó előre elkészítette, majd "átadta" az ajándékát, több, mint megható, és nagyon-nagyon jellemző rá.
Mellesleg a "régi" olvasópárnámat* is tőle kaptam:
*Olvasópárna = egy olyan díszpárna, ami ugyan állandóan az ágyban tartózkodik, de csak este teszem rá az alvós kispárnámra, míg olvasok, aztán letolom a kispárna mellé, lekapcsolom a villanyt, és alszom. Ehhez azt is elmondom, hogy nincs nagypárna, mindössze egy kispárnán alszom, tehát éppen helye van az alvós és az olvasós párnának egymás mellett...
Utolsó kommentek