A dáliagumók az idei telet a szerszámos kamrában vészelték át, ahol egyébként eddig minden megfagyott. De most ősszel vettem egy kis szerkentyűt, ami nulla foknál bekapcsol és tartja azt a hőmérsékletet. Vagyis nincs meleg, de nem is fagy. A krumplim is gyönyörűen áttelelt és a dáliagumók is.
Télen nem lehet rendet tartani - amúgy sincs hely, sok minden be van zsúfolva (hatalmas fa virágládák, dobozok, kaspók, ámpolnatartók, krumpli, káposzta) a szerszámok és a gépek egymás hegyén-hátán - éppen hogy csak belépek, hely nincs. Amúgy is ott vannak a szelektív hulladékgyűjtő zsákok, a kutya- és macskatápok, a búza és a kukorica a tyúkoknak, és egyebek. Tél végére már belépni sem tudok - felüdülés, amikor elkezdem kihordani a cuccokat. És végre kitakaríthatok, újra régi a rend.
Most a dáliák ültetésével kezdtem a munkát. Komposztot rostáltam - ez minden munkának az alapja - odatalicskáztam a kinézett ágyás mellé, és beástam: három ásónyom, három lapát komposzt.
A komposztban most nem találtam sok cserebogárpajort, az a néhány is igen kicsi volt, a tyúkjaim összevesztek rajta.
Az ágyás elgereblyézve:
Rajta hagytam a dáliagumókon a szárakat, nincs útban, viszont könnyebb így dolgozni vele.
Elültetve, belocsolva 5 tő. Már a támaszokat is leszúrtam köréjük:
Maradt néhány tő Sanyikának (házat vett, szeretnék hozzájárulni a kert beültetéséhez), a törpedáliákat pedig a nagy fa virágládákba rakom majd. A következő akció a kánagumók elültetése lesz.
Utolsó kommentek