zöldül a kert.

Tegnap reggel még havat söpörtünk. Délutánra langyos eső eredt: elvitte a havat, fölfrissítette a kertet, az udvart, az erdőt. A házfalon ült egy légy - és láttam egy apró kullancsot is masírozni... nem ért el "célszemélyhez", pórul járt. (Mellesleg hatalmas szerencsém van: a 12 év alatt, mióta tanyán lakunk, néhányszor mászott már rám kullancs, de mindig azonnal észrevettem és likvidáltam. Soha nem volt még kullancscsípésem - jó ég, el ne kiabáljam!)
Naná, hogy a mai tavaszillatú reggel azonnal kicsalt engem a házból. Elsőnek színt kerestem - a zöld, üde, friss hajtásokon kívül valami sárgát, pirosat, kéket, lilát! És íme: a virágládákba palántázott árvácskák nem csak ragyogóan átvészelték a telet, de egyikük-másikuk már jelzi is, hogy itt a tavasz.

Az udvart és a kertet elválasztó kerítés tövében legalább 10 méter hosszan ilyen kis nárcisz-telepek növekednek:

A kertben a macskalétra alatt rengeteg jácint bújik:

A nagy komposztláda előtti virágoskertben megindultak a tulipánok:

A hátsó kiskapuhoz vezető kerti út két oldalán nemsokára szirmot bontanak a nemes krókuszok:

A málnasor közé ősszel fokhagymát ültettem. Íme, kibújtak, nőnek:

A tél folyamán rendszeresen trágyázott ágyás első dughagyma-sora a földben van:

Összefoglalva: bár februárt írunk még, de már tavasz van, neki lehet állni bizonyos kinti munkáknak. Úgymint: kutyakaki-begyűjtés* az akácosból, gyepgereblyézés, a célzatosan meghagyott virágszárak lemetszése**, egyéb rendrakás...

*Bár nagyon rendesek a kutyáink: nem össze-vissza mindenhova, szigorúan csak a kis akácosba járnak. Tavasztól őszig két-háromnaponta (de hetente mindenképpen) összeszedem a rakásokat, mert rend a lelke mindennek. Nem nagy munka: 10 perc, célszerszám elővevéssel-eltevéssel együtt. Ám télen hol esik, hol fúj, hol hó van, hol fázom, hol nincs kedvem még az orromat sem kidugni, az a napi három kupac egy idő után úgymond látványos méreteket ölt. Ilyenkor aztán már kisebb nejlon zsákkal indul neki gyűjtögetni a kutyagazda.

**A legtöbb évelő virág tövét kimondottan védi, ha ősszel az elszáradt virágszárakat meghagyjuk. Nem nagyon szép látvány, de hasznos:

Koratavasszal aztán iparkodni kell, hogy amint az új hajtások megjelennek, vagdossuk le a szárazakat, adjunk helyet a fiataloknak. Komposztra kerülnek a krizantém, az évelő tátika, és a képen látható "fogalmamsincsmianeve" (békavirág?) tövek szárai. És még más egyebek is, amik most nem jutnak eszembe... be is fejezem a posztot, megyek vissza dolgozni.