aki mindenre rá tudja venni az anyját...
Az a "mindenre" természetesen olyan dolog, amit a mamó magától nem csinálna. Itt nem evésre gondolok, mert Liza arra mindig kapható, nem is lustálkodásra, mert alapból lusta (illetve - ne legyek igazságtalan - csak amióta többször műtötték a lábát, aztán az utána való kímélgetéstől alaposan elhízott...).
Maya kisasszony fiatal, ereje teljében van, néha rájön a rohangálhatnék. Na de egyedül? Olyan unalmas! Bezzeg, míg volt Bertuci, a hatalmas német juhász, vele aztán lehetett! Olyan nyolcasokat írt le Maya a házak között, hogy öröm volt nézni, szabályosan dübörgött, mint egy kisebb ménes... Berta okos volt, ő megleste a fölbukkanáskor a kis zöldfülűt, meghajtotta jól, aztán már ügetett is visszafelé az újabb felbukkanása helyére. Ezt egészen addig művelték, míg Maya le nem rogyott a vizesedény mellé. Akkor Berta odaballagott, és tüntetően, lassan.... ivott.
Na de most, nincs Berta, Sárika picike az ilyen hajszához (és ő máskülönben is csak egyenes irányban tud spurizni - de azt aztán nagyon), Liza pedig kényelmes fejforgatással követi eszetlen lánya rohangálását az udvar közepéről.
No, se most! Feküdtek a szőnyegen (odakint ködös, hideg szeles idő van), Mayára pedig rájött a mozgásigény. Addig mórikált az anyjának, míg az öregasszony a hátára hemperedett és elkezdett a kislánnyal játszani. Néha egészen komoly morgásokat is produkáltak, sőt, Liza már "nyakra ment", Maya legnagyobb örömére. Azonban míg Maya föl-fölugrott, megpördült, egyszer a hátán, aztán a hasán feküdve védte ki a kiprovokált támadásokat, addig Liza mamó gondosan ügyelt arra, hogy csak deréktól fölfele mozogjon valamicskét. De ez is haladás! Olyan jó volt elnézni őket!
Sára páholyból figyelte a szokatlan látványt...
Utolsó kommentek