avagy az ősz közeledte a tavaszt hozza...
Tudom, hogy nagyfokú optimizmusra vall szeptemberben a tavaszt emlegetni. De gondoljunk csak bele: három hónap múlva elkezdenek hosszabbodni a nappalok! Ám addig még annyi mindent kell csinálni, ami mind-mind a tavaszt várja! Betakargatni a kint maradó növényeket, behordani a teleltetésre várókat... átültetni amiket más helyre szántam, szétszedni a bokrosodó évelőket, egyszóval készülni a következő évre.
A két angyaltrombita már cserépben van - meg is orroltak érte, dobálják el a leveleiket. A nagyobbat persze vissza kell metszeni: csak a három vastag ág marad. És lám, a macsekok is készülnek a hűvösebb időjárásra: esznek mint a sáskák.
Említettem, hogy ültetni való is akad jócskán ilyenkor. Annál a kerítésnél, amelynek tetejéről a macskalétra indul, egy madárbirs fa (igen, fa, pedig ugye a madárbirset kúszócserjeként ismerjük!) és az egyik egyéves klemátisz-tő között porcsinrózsa-ültetvényt alakítottam ki. Kora tavasszal ezen a kis területen hagymás növények virágoznak majd (tulipán, fürtöske) de azután kikelnek a porcsinrózsa-palánták, és reményeim szerint egész nyáron gyönyörű virágtenger lesz itt. Hogy még hangsúlyosabb legyen ez a kis kert-terület, talajtakaróval (varjúháj) kerítettem körül. Nem az első nekifutásom - eddig semmi nem maradt meg ott. De most az ültetés után jött a napokon keresztül tartó finom kis áztató eső: úgy látszik, hogy használt a palántázásnak. A másik kép a virágoskert egyik sarkát mutatja. Télálló (?) fuksziát, kaukázusi varjúhájt, és balkáni harangvirágot ültettem oda. Kíváncsi leszek...
Utolsó kommentek