Meg fognak süketülni a tyúkjaim.

Nem jószántamból keltem fel mostanában éjjelente. Ám gondot-bajt feledtem, amikor a fürdőszobából meghallottam a kakasom hangját. A távolság kb. 25 méter, a tyúkól ajtaja csukva, a falak és a tető masszív, és máskülönben is tök sötét van. Kukori pedig torka szakadtából kukorít megállás nélkül. Ma éjjel megnéztem az órát, csak hogy dokumentálni tudjam: fél 4 volt ekkor. Nem tudtam kivárni, hogy abbahagyja, tízig számoltam az újabb és újabb híradást: "Én vagyok én, a kocsma közepén..." Visszafeküdtem és a fülemre húztam a takarót. Álmomban láttam a tyúkjaimat, amint komikus füldugóval ücsörögnek Üvöltő Dervis elöljárójuk két oldalán.

Hajnali fél 6-kor iparkodtam kiengedni a szárnyasaimat. Semmi elváltozás: rókapracli-nyomok, vagy pocok-kaparászás sehol, az idő is megfelelően langymeleg, a táruló ajtó békés hajnali idillt mutatott odabent is. Kukori lelibbent a rúdról, rúdtáncos leányai utána. Álomittasan sorjáztak át a küszöbön, rögtön az etetőkre bukva, hogy mi maradt tegnapról bennük. Maradt némi kezdőadag, tehát nem ólálkodott senki az éjszaka kellős közepén sem, hogy a búzát-kukoricadarát dézsmálgassa.

Akkor hát miért üvölt a kakas éjjel fél 4-kor?