írhatnám, hogy két elválaszthatatlan jóbarát, de Picurka részéről nem akkora a szerelem.
Először Picurka sztorija: 2007. augusztusában került hozzánk két cirmos testvércica, a gyönyörű, életrevaló Joci, és a púpos, nyavalygós Picurka. Nem tudtuk, hogy Jocinak mindössze 2 hónapot adott az Ég, szemtelenül belenyalt a hatalmas német juhász ételébe, mire Berta odakapott, hogy elijessze - Joci viszont azonnal meghalt: megállt a szíve a rémülettől. Picurka kikupálódott. Születési gerincgörbületét kinőtte, nagytestű, édes-bandzsa bohócpofa lett belőle. Annyira szeret játszani, hogy a reggeli után csak úgy, önjáróként tízszer körberohanja az udvart, és minden kör után fölszalad a fűzfára egy pillanatra.
Sári éppen egy hónappal a macsekok megérkezése után került hozzánk. Egy kóborkutya falkából vágódott ki egy szempillantás alatt az útra, mondhatnám az életét is odaadta volna, hogy az autóm alá kerülve fölfigyeljek rá. Nem felejtem el azt a látványt, amit a visszapillantó tükörből láttam, ahogyan az a picike kutya mozdulatlanul fekszik az út közepén. Visszaszaladtam érte, fölnyaláboltam, be a kocsiba, telefon az állatorvosnak, hogy a rendelőajtóban várjon, mert életmentésről van szó. A doktor háromnegyed órát küzdött Sári életéért - és ő lett a keresztapja is. Sári keverék pincsi. Most se egy bernáthegyi, de 2007. szeptember elején olyan pici volt, hogy befért az oxigénmaszk alá...
A macska és a kutya egymásra találtak, hatalmas barátság alakult ki köztük, hiszen mindkettő nagyon szeret játszani, rohangálni. Sári érzelmei szerelemmé magasztosultak. Őrzi Picurkát, mint egy amazon. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy elszeparálja őt tőlem és mindenki mástól is:
A macsekot néha már fárasztja ez a nagy ragaszkodás, Sára ugyanis rendszeresen megpróbálkozik utódokat gyártani - lány létére az ivartalanított fiúmacskának - amit Picurka természetesen nem díjaz. Ilyenkor aztán vagy a fára, vagy a padra menekül a tolakodó hölgyike elöl. Ám ha eszébe jut Sári, már keresi, mint látszik itt a képen is: Picurka a konyhából lesi Sárikát, Maja pedig kihasználná az esetleges ajtónyitást, hogy megnézze: vajon hagyott-e a macska valamit a tányérban? Jó kis csapat...
Sárika dilijeit egyébként rettentő jól tolerálják a nagy kutyák. Pedig néha nevetséges, ahogyan "nekik támad" éktelen hörgéssel-morgással-acsarkodással. Megóvja tőlük az ételét, a szerelmét, és hozzám se közelíthet egyik sem, ha éppen ő méltóztatik az ölemben lenni.
Utolsó kommentek