avagy legyen csak lelkifurdalása a gondatlan gazdának...
Sárika kb. egy éve kezdett vakarózni.
Mindhárman (Sári, Maja, Liza) rendszeresen kapnak ellenszert bolhára, kullancsra, poloskára... - milyen élősködő lehet még? - légyre, szúnyogra, stb., mégis kitaláltam, hogy biztosan behoztam neki a baromfiudvarból tyúktetűt, hát többször megfürdettem tetű elleni samponnal - olyan szaga volt, hogy még a szénmonoxidjelző is bekapcsolt, legalább tudom, milyen hangja van, ha riaszt. Ő csak vakarózott tovább.
Az oldalán kisebesedett a bőre - rohantunk orvoshoz. Allergia. Na, háromhetenként prednisolon-injekciót kapott elég hosszú időn keresztül, aztán átálltunk a napi fél tablettára - és amikor már a napi háromszori étkezés sem volt elég neki, gömbölyödött, mint egy plüsslabda, kezdtem gyanítani, hogy nem ez a hosszútávú megoldás, a mellékhatások többet ártanak, mint amennyit a szer használ. Sárit tehát allergiavizsgálatra vittem...
Amilyen aprócska, azt hinné az ember: fölkapom, odaviszem, megfogom, megszúrják, vért vesznek, készen vagyunk. Nem így működött. Sárit hárman sem tudtuk egy percre mozdulatlanná tenni, félő volt, hogy eltörjük valamijét. El kellett kábítani.
Akkor meg eldurrant a vénája, a másik lábát is le kellett borotválni, és megszúrni. A vizsgálóasztal és a kutyám: mint a vágóhídon, csupa vér minden.
Tíz nap múlva megérkezett a laboreredmény. Sári huszonkétféle ételre allergiás, azon belül mindenre, amit szeret, legfőképpen a tehéntejre, a csirkehúsra és a búzára. Tehát: se macskák táljába lefetyelés, se kiflivég rágicsálás, se keksz, se tészta, se főtt csirkehús... Ehet viszont marhahúst, sertéshúst, rizst és kukoricát. Ennyi!
Na, kitaláltam, hogy az ellenőrizhetetlen összetételű konzerveket mellőzzük, főzök hol marhahúst, hol sertéshúst, hol darálva, hol utána ledarálom, összefőzöm vagy rizzsel, vagy kukoricadarával...
Nem mondom, hogy Sári ugrabugrál örömében, mert nem tudom biztosítani a különböző ízfokozókat. De azért eszik. És az allergiás vakarózás határozottan javul.
Többször láttam mostanában, hogy a fonott hintaszék lábrészét próbálta rágicsálni. Ő, az öt fogával! (Ami egy picikutya-kori baleset után megmaradt.) Mi lehet azon olyan finom? Nem tudtam elképzelni. Mígnem egyszer éppen akkor ásított egy hatalmasat, amikor bámultam. Azt hittem, elájulok: Sári ínye vastagon fogköves volt, annak a néhány fogának csak a hegye látszott ki belőle. Hogy nem vettem én ezt észre? Szörnyű!
Futás dokihoz. Megnézte, fölmostam, konzultáltunk. Kaptunk időpontot. Sári nem ehetett (sokat), mentünk ultrahangos fogkőleszedésre.
Érdekes módon a combjába kapott egy injekciót, amitől néhány perc múlva elaludt. Láttam már vénásan altatni, gázzal kábítani, de így még nem - most már ezt a módot is tudom.
Sárika tehát elaludt a karomban, akkor letettem a vizsgálóasztalra, a doki fogta a készüléket - mint egy fogfúró, a hangja is olyan, és még a "vízhűtés" is ugyanaz - és elkezdett vele vijjogni Sári szájában.
Előtte hallottam, amint valakinek azt mondta telefonon, hogy ez kb. egyórás munka lesz, ehhez képest igen gyorsan haladt, a fogkő nagy darabokban pattogott le. Kis szájterpesz is kellett alkalmazzon, és hát... bizony két fogát ki is húzta a kiskutyámnak.
Ami megmaradt, az viszont egészséges fog, de jó!
Megint minden csupa vér lett, és amikor a doktor tamponálta Sárika száját, láttam, hogy a fogkőtől megszabadított fogíny tűzpiros, iszonyúan be van gyulladva. Jaj, mikorra fog ez begyógyulni, megnyugodni?
Kapott antibiotikum injekciót, félóra múlva indulhattunk haza.
Sárika kb. 4 órát aludt - aztán éledezni kezdett. Persze olyan lelkifurdalásom volt, hogy azt se tudtam, hogy' ugráljak körülötte. Nyitott szemmel aludt, hát gyakran összecsuktam a szemecskéit, nehogy kiszáradjon. Az állandóan kilógó nyelvét is megnedvesítgettem: mint a tapló, olyan száraz volt már, mire hazaértünk.
(A nyelve is az elszenvedett baleset miatt lóg ki állandóan, állítólag állkapocstörése is volt, a fogai is attól ilyen "kuszák - nem én voltam a hibás, akkor még nem az én kutyám volt, sőt, én mentettem meg az életét, írják ezt a javamra odafent!)
Este lett: megpisiltettem a támolygó-rogyadozó kicsit, és aludni mentünk. Tulajdonképpen csak reggelre tisztult ki belőle az altatószer.
Reggel kapott pépes ennivalót: óvatosan evett, jött, ment, "macskázott" (Picurkával buccolták egymást nagy szerelmesen).
Köszönöm, már jól van.
Annyira el vagyok foglalva Lizával, az öreg, vak kutyámmal, és Mircillával, a vak macskával, hogy a többieket (Sárikát, Maját, Gusztávot, Picurkát, Sipos urat) képes vagyok elhanyagolni: hiszen fiatalok és egészségesek.
Hát ez nem így működik.
Igenis "furdalásom" van.
Jogosan.
Utolsó kommentek