elmélkedés a jóllakott Sári fölött.

Már odakint lennék a kertben, ha Sári nem ette volna degeszre magát. Megérkezett az allergiavizsgálat eredménye: huszonkét-féle ételre érzékeny a szentem. A lista élén a csirkehús és a tehéntej áll - a két kedvenc étele. Néhány nap múlva az állatklinikán összeállítanak neki egy olyan "tápot", amiben nincs allergén összetevő. De ma még szabad a vásár, undorkodva tolatott el a lazacos konzervtől és főtt csirkenyak gyenge húsával gömbölyítette ki amúgy sem karcsú derekát. A csirkenyak csontját kegyesen átengedte a két nagy kutyának, azután mindhárman idehevertek a lábam mellé - Maja feje a bal lábfejemen, Liza az asztal alatt, Sárika popsija a szék lábához nyomva, hogy mozdulni se tudjak - és olyan horkolásba kezdtek, hogy szabályosan zeng a szoba.

Néhány héttel ezelőtt az udvarunkban lakó nagy sikló volt olyan óvatlan, és föltekeredett egy botra, amit Sanyika a siklóval együtt kivitt az erdő szélére. Nem tudom, mit szól a költöztetéshez, visszatalál-e, mint más rendes háziállatok? Őszintén szólva nem ragaszkodom hozzá, ugyanis kedvenc leveli békáimat mind egy szálig eltüntette. Évekkel ezelőtt libasorban ültek a rózsatámasztó kereten, a muskátlis ládákban, a japánbirs bokorban, a máltai kaktuszon, és így tovább. Imádtam gyönyörű színüket, kecsességüket, és repedtfazék hangjukat.
Szerencsére nem maradok teljesen béka nélkül, mert barátaink gondoskodnak érdekesebbnél érdekesebb, aranyosabbnál aranyosabb utánpótlásról. Most éppen Györgyi és Attila hozott egy békás gyertyapoharat, egy békagyertyát (Nem meggyújtani! Csak nézni!), és egy morcos gipszbékát. (Éppen ideje a hőn vágyott gipszlibát is hazahoznom melléje...)

Ezt a gyönyörű amarilliszt is tőlük kaptam...

A műkörmösöm dicséretére teszek ide néhány fotót annak illusztrálására, hogy milyen a profi munka. Egy nekifutásra kigazolok egy kertsarkot - jelen esetben a mogyoróbokor és a szerszámoskamra közötti részt - amiből éppen egy púpos talicska gyomnövény indul útjára a legújabb komposztdomb tetejére. 

A föld kiszárítja a kezemet, a kiszedett gyomok nedve megfesti a bőrömet és a körmömet:

Semmi pánik: néhány percig sikálom körömkefével, azután alaposan megmosom szappannal - és íme, így néz ki. Régen ilyenkor letört és megfeketedett körmök látványa taszított. Most viszont egyszerre így helyre lehet hozni a kezemet. Ha még citromsavas vízzel is leöblítem, és alaposan belemasszírozok valami kézkrémet, letagadhatom, hogy a kert környékén jártam. Persze nem tagadom le, inkább büszkén mutatom, hogy milyen profi műkörmösöm van.

A veteményes egy része most így néz ki. Persze én tudom, hogy a csupasznak látszó területek is be vannak ültetve. Itt-ott már kidugja pici hajtásait a krumpli, és a sárgarépa meg a spenót sem látványos még, a legtöbb palánta pedig még ládákban várja a végleges helyét, de azért a látvány már szép.

A nagy kép kedves részletei:

Fönt dísz eper látható. Alul igazi, nemsokára termő földi eper az elmaradhatatlan árvácskával (árvácska mindenütt van).

Végre sikerült mángoldot is ültetni - rebarbarát már évek óta nevelek.

Ez az egyik rebarbara tő:

Nem petpalack-ültetvényt látnak! Nagy bátran kiültettem a paprikapalántákat - ha hűvösebbre fordulna az idő, letakarom őket cseréppel vagy vödörrel - és nedvesentartó automatát próbálok itt éppen egy kilyuggatott, vízzel töltött palackkal:

Kései tulipánok nyílnak olyan helyeken, ahová nem is ültettem. Vagyis: a tulipánok valószínűleg nem csak hagymával szaporodnak. Talán szétszór/ódot/t magról is?

 No, elég a pihenésből, kivonulok a siserehaddal...