Ingyen...
Ne ötezer forintért, mint én.
Gyanútlanul autózunk hazafelé Sárikával... ő az ölemben, én - szerencsére - bekötve a biztonsági övvel. Sötét este van: az állatorvos most tudott fogadni bennünket.
Sárikának allergiás bőrtünetei vannak jó ideje, az orvosa fél éve prednizolonnal tömi - non-stop: még laikus létemre is tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Ezért most orvost váltunk. Nagyon jó az első benyomásom: a doktor aprólékosan elmagyarázza a betegség lényegét, közben kitisztítja Sárika bűzmirigyét (most is az orromban érzem azt a jellegzetes szagot). Kap antibiotikum injekciót, és az orvossal megállapodunk, hogy tíz nap múlva kontroll. Megkönnyebbülve elindulunk haza...
Egyszer csak előttem az útszélen apró fénykörök jelennek meg. Nocsak. A szemem káprázik, vagy szórakozik valaki? Jó ég, mi van, ha útonállók? Lassítok, Sárikát a biztonság kedvéért leteszem a másik ülés elé, index, húzódok le fölkészülve, hogy azonnal gázt adjak, ha kell, és kikerüljem a lámpázót. Végre a fénykörbe kerül az autó és a rendőr... Megkönnyebbülök, kinyitom az ajtót. "Közúti ellenőrzés. Jaj, de aranyos kiskutya! Én is kutyás vagyok!" mondja a fiatalember - talán túlzás, hogy unokám lehetne, de a fiamnál mindenképpen fiatalabb. Kicsit elbeszélgetünk a bűzmirigytisztításról, közben szedem elő az iratokat.
Kis csönd, majd: "Van egy kis gond..."
Mégpedig?
"Lejárt a vezetői engedélye. Régen..."
Szerintem még négy évig érvényes, mondom.
"Mint okmány, igen. De mint vezetői engedély, tavaly januárban lejárt."
Mutatja. Semmit sem látok a parányi belső fénynél, és az olvasószemüvegem is az íróasztalomon vigyorog odahaza. Úgy döntök, hogy hiszek neki. Hogyan tovább, kérdezem. Biztosít a jóindulatáról, és hogy a lehető legalacsonyabb büntető tarifát szabja ki: ötezer forintot.
Elvonul az okmányaimmal, kettesben maradunk Sárikával. Fölmászik az ölembe, vigasztaljuk egymást. Végre visszajön a rendőr fiatalember. Elmagyarázza, mit hová írt, és mutatja, hol írjam alá (itthon veszem észre, hogy a másodpéldányon csak az én aláírásom látszik...), hozzácsapja a csekket, és a lelkemre köti, hogy menjek a családorvoshoz vizsgálatra, aztán sebesen az okmányirodába, az ott kapott A/4-es lapot szigorúan gemkapcsozzam a jogsimhoz, mert csak úgy érvényes az újig. Még megbeszéljük Sárika új orvosát: a fiatalember nagyon meg van elégedve vele, mert egy rottweilert talpra állított az agyvérzésből, évekig velük volt még. Elköszönünk, én meghatódva, ő sajnálkozva...
Itthon előkapom a vezetői engedélyemet, az olvasószemüvegemet, és a nagyítót.
Olvasom:
4(b). Érvényességi idő.
Ám a hátoldalon: 11. Kategória érvényessége.
Az egyik 2018. 01. 08., a másik 13. 01. 07.
Upsssz...
Így jártam.
Utolsó kommentek