ide kell az eső, ide, ide!
Komposztrostálás, talicskázás, beásás... tavasz van. Ebben az ágyásban cukkini fog nőni - ott vannak a fészkek középen. A szélén dughagymasor. Az ágacskák pedig a macskák ellen - mert hogy azt hiszik, nekik ásom, nekik gereblyézem. Iszonyúan össze tudják túrni a friss területet: kapar egy hatalmas gödröt, megszemléli, úgy dönt, hogy mégsem itt, hanem húsz centiméterrel odébb lesz jó. Ott is kapar, belepisil, arrébb vonul, hegyet épít - egy négyzetméter ágyás tönkretéve. Befedtem ilyen ágacskákkal a cukkiniültetvényt, aztán akadályozott a duggatásban, leszórtam a nagyját, és elfelejtettem a fotózás előtt visszapakolni.
Ez itt hosszan-hosszan sárgarépa (középen egy tő tüske nélküli málna), a szélén dughagyma.
Ha már piacon voltam reggel, körbenéztem a kofák során. Megláttam azt a házaspárt, akiktől a fügecserjét vettem két éve. Ők is megismertek, kérdezték: hogy van a füge? Megdicsértek, hogy még nem bontottam le a téli takarást - óvatosnak kell lenni, mondták. Közben elkezdték pakolni a megmaradt árut, többek között néhány szál szedret. Rákérdeztem, megegyeztünk, elhoztam. Nem, nem ültetem ki a kertbe - vinni akarom, költözik velünk... kivéve az első vödör tartalmát: az a három tő Sanyikáé lesz. Ha megindulnak, megkapja.
Kati telefonált, hogy zuhog az eső. Hát persze, kell az aszfaltra... nem hogy itt esne! Hahó!
Utolsó kommentek