vásárfiával és gázszerelővel.
Nézd, Niki, itt van mindkettőnknek az új csokrosinda! A bácsi, akitől 2 éve vettem, emlékezett rám. Rá is kérdezett: mi történt azzal, hogy most újabbakat veszek. Elmeséltem neki, hogy már gyereke is volt a nagy tőnek, mégpedig olyan szép, hogy valaki a hóna alá csapta az ajtód elől. És hogy az enyém a múlt hónapban elfagyott. Hihetetlen volt ezt mondani úgy, hogy egy kis kardigánban álldogált előttem ezen a csodálatos meleg novemberi napon. Pedig így igaz.
Szóval, melyik kell?
Vettem levendulatöveket. Tudom, legalább tizenöt levendulabokrom van, de ezek mások. A baloldali terjedelmes lesz és egész évben folyamatosan virágzik, a középsőnek fehér, a jobboldalinak rózsaszín virága van. Na.
Naná, hogy nem tudtam kaktusz nélkül hazajönni. A termelővel hosszasan beszélgettünk a kavicskaktusz furcsa dolgairól - nem mindenben értettünk egyet. Nagyon aranyos ötletnek tartom, hogy némelyik kaktuszhoz kis kaspót készít: a gömbkaktuszt ezért vettem meg. Az apró gömböket és az újabb kavicsot csak úgy...
És ha már fagykár - lám, minden pótolható. Nacsa Maritól kaptam kövér korallhajtásokat: levágom és gyökereztetem őket, és a tövek is ki fognak hajtani. Mégis lesz sok-sok korallvirágom jövőre!
Ja, gázszerelő! Hetek óta nem ég az egyik gázrózsa. A szerelő roppant elfoglalt ember, de ma rám telefonált, hogy akkor most jönne. Mondom: a kapuban fogom várni - nem hitte el. Pedig a kapuban vártam. Szépen rendbe tette a tűzhelyet, bekukkantott melléje, mögéje, és megdicsért, hogy kívül-belül tiszta, még a gombok alatt is. Rémtörténeteket mesélt, hogy némelyik konyhában mi fogadja... juj.
Utolsó kommentek