olvasom a fiam megjegyzését.
Így igaz: Mira október 14.-én 12 óra 35 perckor érkezett közénk 3100 grammal 50 centisen. Formás, egészséges... és szép, mint minden császáros baba. Nyugodtan alszik, álmában gyakran mosolyog. Nem sír, csak "kecereg", amikor úgy érzi, hogy már enni kéne. Niki tisztába teszi, megszoptatja, az apja büfizteti - közben mindketten elalszanak: apa hátradőlve a rekamién, Mira rásimulva az apai mellkasra - boldogsághullámok gyengítik el a lábamat.
A testvérek - Réka és Gergő - nagyon várták haza anyát és Mirát. Hősiesen viselték anya hiányát. Megbeszéltük a másik nagymamával (akivel fölváltva gardíroztuk a családot), hogy ha Niki valamilyen betegség miatt kerül kórházba, és mindenki aggódik, a gyerekek megérezték volna, hogy baj van, és valószínűleg nem lettek volna ennyire jó partnerek ebben a helyzetben. De érezték, hogy nincs baj, mindenki valami örömteli eseményre vár, aminek ára van: anya ott kell legyen az orvosa keze ügyében. Micsoda jó dolog a mobiltelefon! A gyerekek napi kapcsolatban lehettek az édesanyjukkal - ez is sokat számított. Stramm két gyerek, le a kalappal előttük.
Nem látok féltékenységet a testvérek között. Ez meglepett már Gergő érkezésénél is: ha van is féltékenység Rékában, nem az öccsével érezteti - inkább az anyjával. Ez tulajdonképpen jó. Hányszor hallottam/olvastam, hogy a testvérféltékenység odáig fajult másoknál, hogy félteni kellett a kisebbet a nagyobbtól. Na, náluk ilyen nincs: Réka nagyon szereti az öccsét. És mivel Gergő ezt tapasztalja a nővérétől, valószínűleg ezt fogja továbbadni a húga felé. Ami viszont borítékolható: Réka és Gergő között még szorosabbra fűződik a kapcsolat, hiszen ezentúl ők ketten lesznek a nagyok...
Három unokám van. Nem az érdekes, hogy én háromszoros nagymama vagyok - valahogy ez természetes. De hogy Niki háromgyermekes édesanya! Ez hihetetlen... hiszen olyan kislány!
Utolsó kommentek