Ez családi specialitás: húsleves csirkenyakból és csirkelábból (némi farháttal ráerősítve), sok-sok zöldség és bordás grízgaluska köretnek.
Hozzávalók: a legnagyobb edényem, 10 db csirkenyak, 12 db csirkeláb, 2 csirke farhát, 5 sárgarépa, 3 fehérrépa, 1 szál petrezselyemzöld, 1 zellergumó, 1 karalábé, 1 vöröshagyma, 1 póréhagyma, 1 kis karfiol, 1 kis kelkáposzta, 4 cikk fokhagyma, 20 szem egész feketebors, 1 egész szerecsendió, 1 húsos zöldpaprika, 2 krumpli, 2 evőkanál só.
Lássuk a részleteket:
1. bőr nélküli csirkenyakat veszek, mert a bőrös túlzsírozza a levest.
2. csak hófehér csirkelábat vásárolok, mert ha véraláfutásos, eszembe jut egy video, ahol láttam, milyen szadista módon bánnak a vágóállatokkal (szárnyasokkal is, disznókkal is, marhákkal is) és nem tudok enni, mert minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy részt vegyek ebben - még ha a lánc végén is.
3. csirke farhát mindig van a fagyasztóban főzésre előkészítve, szépen kivágva a zsírozója - ennyi bőr még elmegy.
4. a zöldségek mennyisége minden levesnél változó: mikor mi van itthon - most például egy nagy paprikacsutka és egy harmad póréhagyma (egyébként póréhagymát nem szoktam belefőzni, de ezt már el kellett használni), ha van, akkor paradicsomot mindenképpen teszek bele, most nincs, a fokhagyma megszaladt, mert nagyon kicsik voltak a cikkek, a szerecsendiót kettévágom, hogy jobban kifőjön az íze...
5. a karfiol, a kelkáposzta, és a krumpli nem kerül bele az első körbe...
...csak akkor, mikor a leves már majdnem kész:
Íme, a grízgaluska készítése: 2 tojás fehérjét fölverek, hozzáadom a sárgákat, megsózom (ugye, mondtam már, hogy mindenben mindig a tojássárgát sózzuk, hogy a színe még sárgább legyen?), őrölt borsot tekerek rá, hozzáadom a búzadarát.
Formázható masszát készítek. Ne legyen kemény, tényleg csak annyi grízt keverjünk hozzá, hogy a villa nyomot hagyjon a masszában. A leves kész, leszűrök belőle egy kis fazékba és felforralom - a többit hagyom ülepedni. Így szaggatom a galuskát: először bordákat nyomok a villával a masszába, azután egy hosszúkás galuskát szakítok ki és teszem a forrásban lévő levesbe. Újabb bordázás, újabb galuska. Gyorsabban megy, mint leírni...
Amíg a grízgaluska fő, leszűröm a többi levest, és a zöldségeket-húsokat egy tálra borítom - ezt nevezzük szemétdombnak. Kettévágok egy galuskát, megnézem, hogy a közepe átfőtt-e. Ha igen, lehet tálalni.
Egy ilyen kondér nyakigláb levesből és a szemétdombjából jól lakik három kutya, négy macska, tíz tyúk, és mi ketten. Leszűrt leves marad másnapra is. Akkor főzök bele egy kis tésztát, és készítek hozzá második fogást.
Utolsó kommentek